Esküvői bevonuló zene Rammstein?

"Miért kell mindennek tartalommal, mondanivalóval rendelkezni?"

Mert az a művészet lényege talán?

Idén fotózom egy esküvőn németországban, ahol a menyasszonyon fekete-bordó menyasszonyi ruha lesz, a násznép is feketében lesz, a vőlegény pedig bőrnadrágot és egy olyan inget visel majd amin a kaszás játszik csellón. A szertartás egy lovagteremben lesz és szerintem igen komoly esély van arra, hogy ilyesmi zene fog szólni a bevonulás alatt. Így ismerték meg egymást, képmutatás lenne csak azért hófehér ruhát felvennie a menyasszonynak, hogy betartsák a kereteket. Így érzik jól magukat, így szeretik egymást. Nekem kihívás lesz ebből a fotóimmal megmutatni, hogy mennyire szeretik egymást, de ezért leszek ott és nem fogok nekik csalódást okozni (bár hozzám is közel áll ez a stílus).

Ez a nap erről szól, aki a székszoknyák színén, a zenén, a ruhán, vagy a kaján problémázik az nem a pár miatt van ott...

Szerintem itt nem a fiatalokon áll vagy bukik a dolog, mert ha én elmegyek huszonévesen egy esküvőre és nem mindennapi zene szól, hát istenem, max mosolygok egy jót, vagy felteszem magamban a kérdést, hogy "úristen, ez komoly?" aztán összeszorított fogakkal kibírom azt a pár másodpercet, a lényeg, hogy nekem aztán tök mindegy, egy olyan esküvő, amin vendégként vagyok jelen, az nem rólam szól, a pár pedig úgy teszi egyedivé ahogy akarja.

Sokkal inkább azt venném figyelembe, hogy a szülők, nagyszülők, nagy rokonság hogyan reagálna rá, mennyire elfogadóak és befogadóak.

Egy olyan lagzin, ahol az egész násznép feketében megy, nyilván az egész családnak köze van ehhez a stílushoz, vagy legalábbis sikerült megszerettetni, elfogadtatni velük a stílusukat és tiszteletben tartják az ízlésüket. Nem mindenhol megy ez könnyen.

Én személy szerint nem érzem magamat közel ehhez a stílushoz, így nem is választanék egy ilyen zenét, pláne hogy elég irónikusan kell értelmezni, hogy felfogjam miért is megy pont ez a zene és még átértelmezni is tudjam hirtelen, hogy "ja ez poéén". :) De ha ti ezt szeretnétek, ám legyen!

"Kimondta, hogy itt művészetről van szó és nem szórakoztatásról? A cirkuszi kötéltáncosnál is mondanivalót és tartalmat keresel?"

Nem magára az esküvőre céloztam, hanem az együttesre. Végül is ez is egy felfogás. Ne haragudj, számomra a zene a művészet és az önkifejezés egy ága. Nem igazán fordult még meg a fejemben, hogy olyasvalamire, ami értelmesnek titulálja magát, sima mezei szórakoztatásként, parasztvakításként tekintsek.

A cirkusz célja valóban a szórakoztatás. Ők azonban ezt nem is titkolják...

Különben az a vicces, hogy ezen a szórakoztatás vs. művészet vitán maga a Rammstein röhögne a legnagyobbat.

Kérdező, vonuljatok be Jimi Hendrixre vagy Doors-ra és akkor a hipszter arcok meg a nyárspolgárok sem fognak nagyon elégedetlenkedni.

21-es én is az együttesre céloztam. Miért ne lehetne csak szórakoztatni?

Másrészt, ki vagy te, hogy eldöntsd, hogy minek van mondanivalója és minek nincsen?

Mikor ilyet látok/hallok mindig eszembe jut egy Ákos interjú, amiben arról is szó van, hogy nagyon érdekes látni, mikor akárkik jönnek azzal, hogy ez meg az nem az igazi Ákos, amaz (volt) az igazi Ákos stb. Mégis honnan tudnák/tudják mások ő nála jobban, hogy ő maga mikor az "igazi"?

Azért mert neked semmi sem mond, még másnak mondhat. Nekem pl. József Attila semmitmondó, úgy ahogy van. Mégsem jövök azzal, hogy egy mondanivaló nélküli populista szar. Valószínűleg egyébként sem én vagyok a célközönség.

Na meg, állítólag ez is önkifejezés, meg a művészet egyik ága: [link]

Nem tudom, a mondanivalóját nekem nehézkes megfejteni... meg úgy általában az összes festménynek. Akkor azok is mind mondanivaló nélküli populista szarok?

A méltóságát meg senki nem veszíti el attól, hogy másmilyen zenét hallgat, mint mások. Maximum lesz akinek nem tetszik, alig várja hogy elhallgasson és csodálkozni fog, hogy ilyet se hallott még esküvőn. Ennyi.