Van rajtam kívül még olyan, akinek nem fontos, hogy az esküvő nagy felhajtás legyen?

Igen. Én. Faluról származom, jócskán meg kellett küzdenem a szüleimmel mire elfogadták, hogy nem akarok falusi hagyomány szerinti nagy lagzit. Rövid ruhás menyasszony akartam lenni, mert még a menyasszonyi ruha mizéria sem hozott lázba. Polgári esküvőnk volt, ott voltak a barátok, kollégák, aiknek adtunk egy kis állófogadást, utána 35 fővel zajlott a családi vacsora. A terem díszítését, a tortát, a süteményeket, a menüt teljesen az étteremre bíztam. Ők ajánlottak valamit, mi elfogadtuk, kb két perc alatt megvolt a szervezés ezen része. Volt egy zenészünk és az egyik ismerősünk fotózott a szertartáson, ennyi. Semmi hagyományos lagzis szokás. Jó hangulat volt, mindenkivel tudtam érdemben beszélgetni. Nem csinálnám másként.

És én sem 40 éves voltam.

Meg tudlak érteni, néha nekem is sok, amikor annyi fölösleges flancot beterveznek, aztán meg hisztiznek, ha nem pont olyan.

Én igaz közepes esküvőt szeretnék, de giccses kellékek nélkül. Szeretnék szép, nagy ruhát, de nem több százezres "csodát", a koszorúslányokat fölöslegesnek tartom, lagzit szeretnék, zenekarral, jó kis bulival, de nem 200 emberrel, hanem csak azokkal, akikkel tényleg jóban vagyunk és nem fog érdekelni, hogy ha a függöny színe és a szalvéta nem passzol tökéletesen..

Bocs, pasi vagyok, de gondolom azért nem bánod, ha válaszolok :).

Az a helyzet, hogy nálam jobban kevés ember viszketett a tipikus, felszínes közhelyekkel tarkított lakodalmas szertartásoktól. Remegést kapok a tipikus képmutató viselkedéstől, amit az emberek ilyen tömegben magukra öltenek. Émelygés fog el attól habos-babos hülyeségtől, amikor egy proli kislány egy napra hercegnő akar lenni, és egy fél lakás árát arra költi el, hogy "élete legszebb napja" már élete legelején ki legyen pipálva. Utálok és nem tudok táncolni, márpedig egy lakodalomban ez kötelesség, amitől csak még jobban utálom; a lakodalmas zenékkel úgy általában meg eleve messzire lehetne kergetni.

A feleségem ezzel szemben szeretett lakodalomba járni. Neki ez sok régi, kedves rokont és ismerőst jelent, hajnalig táncos mulatságot, finom süteményeket és örömöt valamelyik rokon boldogságának. Ettől függetlenül ő azt mondta, neki édes mindegy; mondjuk ki az igent, a többi hulla mindegy neki. Ha megszökünk és fogunk két tanút az utcáról, annál romantikusabbat el sem tud képzelni. Ha csak a legfontosabb embereket meghívjuk egy nagy vacsorára, az tök jó lenne neki, mert akkor nincs felszíneskedés, csakis a fontos emberek jönnek. Ha meg nagy lagzit akarok, akkor meg hajnalig fogja csűrni a partit. Szóval miután fellélegeztem, hogy nem kell végigszenvednem egy bazi nagy lakodalmat, ahol nem is lóghatok el, ha elegem van, azt mondtam, én bizony nagy lagzit akarok. Rosszabb vagyok, mint egy csaj, no :D.

Így utólag a tanulság az, hogy szerintem a lakodalom egy kib**ott jó dolog, csak éppen tudni kell bulizni! A sok hülye ott cseszi el, hogy minden idióta részleten stresszel, még azon is napokat agyal, milyen színű legyen és hogyan hajtogassa a szalvétákat (erre konkrétan azt mondtam anyósomnak, hogy legyen a legelső a polcról és ha még egyszer ezen vitázunk, szilvia papírtörlőt tetetek az asztalra). Az ilyen embernek fogalma sincs, mitől lesz jó buli a jó buli. Mi csak két dologra koncentráltunk: legyen ott mindenki aki számít, és csak olyan legyen ott, akinek ez öröm, illetve, hogy éhen és szomjan senki ne maradjon. Számomra ennyi volt a kritérium, minden mást leszartam magasról egyszerűen azért, mert egy jó bulihoz csak jókedv és jó társaság kell, és éhesek azért csak ne legyenek már. A vége az lett, hogy a mai napig mindenki emlegeti mekkora buli volt (még a vőfély és az étteremtulaj is megjegyezte, hogy régen volt ilyen jó hangulatú lagziban)!

Mivel az apró részletek nem érdekeltek, így olyan felszabadultak voltunk mindketten a feleségemmel, hogy gyakorlatilag már reggel nyolckor a képünkre volt írva, hogy a mi kedvünket ma nem lehet elrontani semmilyen módon. Ez szépen átragadt mindenkire, és mindenkinek fülig ért a szája. A zenekar épp csak megkondította az első akkordot és tele volt a tánctér, és le sem ültek hajnalig - maximum enni. A vőfély szinte végigülte az egészet, mert alig volt dolga, cserébe annyi sztori alakult kezdve onnan, hogy a feleségemet a hátukon lopták el a haverjaim a közeli kocsmába egészen addig, hogy a násznagyom a tánctér közepén kézzel tépte darabokra és dobálta szét a rojtosra táncolt cipőjét. Na ezek azok a sztorik, amikről mind le volna mondanom, ha nincs lakodalom.

Szóval teljesen egyetértek veled és mégsem értek egyet. Egyetértek, hogy aki tökéletes lakodalmat és élete legszebb napját tervezi, az hülye, és meg is fogja szívni, mert élete egyik nagy pillanatát képtelen lesz megélni a frusztrációi miatt. Egyetértek abban is, hogy a házasodás során az számít, hogy menjetek el, mondjátok ki az igent és csókolom, nem pedig a milliós flancolás. Egyetértek abban is, hogy aki egy lakásnyi pénzt lakodalomra költ, azzal valami gond van. Abban is egyetértek, hogy az "illene" lagzit csinálnod mert 22 éves vagy, egy címeres baromság.

Egy dologban nem értek egyet: hogy nem élveznéd a nagy lakodalmadat. Pontosan azért tudnád élvezni, mert te képes vagy felfogni, hogy mi a fontos a lagziban, és mi nem az. Nálam jobban tényleg kevés ember idegenkedett a témától, és mégis azt mondom, hogy de rohadt nagy kár lett volna kihagyni :).

Bocs, hogy hosszú lett, de egy hét múlva lesz egy éve és rám tört a nosztaliga :D.

A férjem kijelentette higy a gusztustalanul rongyos farmeromban is elvenne. Fel is vettem a "menyecskeruha" alá.

Nekünk 30fős volt az esküvő, tényleg szűk családi körben. És még nem volt ott minden közeli rokon.

Az egyetlen ember aki rástresszelt az az anyám.

Megfőztünk szabadtűzön, és a végén medencés buli lett.

Habos ruha nálunk is volt, a két esküvő és a fotók kedvéért. Aztán átöltöztem, mert féltem hogy leeszem.

Összeségében jó volt.

Nagyot nevettem az előző kommenten, mert nálunk tényleg szilvia volt az asztalon, mert a szalveta vásárlás valahogy kimaradt :)

Én nagyon is megértelek.

Bár én azért olyan "közepes" esküvőre gondolok, ami a meghívottak számát illeti. Mert a rokonaimmal és a barátaimmal meg akarom ünnepelni, hogy megtaláltam "az igazit":))))

Viszont mindenféle "flancos" dologtól tartózkodni fogok, az biztos:) Én egy mindenkinek nyitott szertartásra és egy szűkebb körű (de nem csak család) "laza" folytatásra gondoltam, ami akár egy kerti partihoz hasonlíthatna, akár tábor tűzzel, grillel, nem egy "klasszikus" vacsorával és lagzival...

Persze ez csak az én elképzelésem:), aztán ki tudja?

A párodnak mi a véleménye?