Sírtatok az esküvőtökön?

Nagyon vártuk az esküvőt, korábban már egyet elhalasztottunk. Sok családtag sírt az esküvőn, sőt még az anyakönyvvezető is könnyezett. Állítólag nagyon látszott, hogy szeretjük egymást.

Azt hajtogatta a sminkes és a fodrász is, hogy sírni tilos, mert csúnya leszek a képeken. Így visszafojtottam. Mikor az esküvő után hazaértünk, akkor viszont eltörött a mécses, kb 1 órát sírtam a meghatódottságtól, és azt hajtogattam, "ez volt életem legszebb napja". :)))

Igen. Mikor hirtelen felindulásból az anyakönyvezető megkérdezte,hogy az Apukám kisér-e be, holott a bejelentkezéskor röviden felvázoltam az élettörténetemet és a családomhoz fűződő viszonyomat. (Párommal 8 évig nem beszélt, bemutatkozás májusban történt, augusztusban volt az esküvő).

Tehát kis habozás után azt mondtam IGEN! A terem közepéből beszólt neki,hogy az Édesapa fáradjon ki. Volt nagy meglepődés,de mikor mondtam neki,hogy azt szeretném,h Ő kísérjen be sírva fakadt, átölelt és megpuszilt.

Úgyhogy bevonuláskor vágtunk olyan fejet,hogy ihaj. Mindketten próbáltuk tartani magunkat, bagzó macska szemek, vörös fej, a szánkat nézve meg nem tudtad eldönteni,hogy mosolygunk vagy lefelé akar-e görbülni.

Azt hiszem ez kellett,hogy elrendeződjön a a családi állapotom.

A párom tátott szájjal állt, nagy levegőket vett,h ne bőgje el magát,mert Ő nem látott a szertartás előtt. Lila fingja se volt,hogy mi és hogy lesz rajtam.