Manapság az esküvők miért a nők megalázásáról szólnak?

Én egyetértek veled.

Egyszerűen rosszul vagyok ezektől a bilincses, rabszolgás, "még utoljára" poénoktól, és én sem értem, hogy mégis mit utoljára? Mostantól nem "szabad" ? Eddig talán "az volt" ?

Egy komoly, tiszteleten és szereteten alapuló párkapcsolat alapvetően elköteleződést jelent a másik iránt, a papír csak hivatalossá teszi, hogy a másik mellett akarunk maradni életünk végéig, nem jelenti semminek a végét.

Házasság után is ugyanúgy "szakíthatnak" a párok, csak akkor még van egy kis papírmunka is, kb ennyi. Gyerek is születhet házasságon kívül, házasságon belül, szóval ez sem bonyolítja annyira a helyzetet.

Ez egy elég sarkított példa.

Nem minden pasi ilyen és nem minden nő ilyen..

Pl. mi mikor összejöttünk akkor, mindig megvártam ( egy eset kivételével), hogy a pasi beszéljen a későbbi tervekről, esküvőről, házasságról, gyerekekről, stb.

Mikor egyszer én hoztam fel témának először, akkor éreztem a pasin, hogy ez egy keserédes téma a számára, pedig már több, mint 1 éve együtt voltunk.

Akkor döbbentem rá, hogy nem azzal az emberrel vagyok, akivel valóban szeretnék lenni... Semmi nem érdekelte a jövővel kapcsolatban, pedig már jóval érettségi után jártunk. Nem voltak tervei, céljai. Úgy éreztem, hogy engem sem akar magának igazán.

Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki a vőlegényem már. Neki velem vannak céljai, velem vannak olyan hosszútávú tervei, amiben nem érzem azt, hogy megaláznának, vagy földbe döngölnének, és ő sem érzi ezt.

Sosem könyörögtem gyűrűért. Elmondása szerint, a 3. hónapban jártunk, mikor volt egy pillanata, ami eldöntötte, hogy feleségül akar venni.

Hónapokkal a lánykérés előtt tervezte a pillanatot. Gondosan kiválasztotta a gyűrűt, semmit sem kapkodott el.

Persze a haverjai viccelődtek ilyenekkel, hogy bekötöm a fejét, stb, de én ezt egyáltalán nem vettem magamra. Ez majdnem olyan klisés duma, mint a jogsi megszerzésekor, hogy "ne menjen senki az utcára, mert jogsim van!".

A vőlegényem sem érzi azt, hogy ez valami kötelező kör lenne, amit meg kell tennie. Senki sem szorított pisztolyt fejéhez, ssaját döntése volt.

Ha pedig úgy érezné, hoyg mégis rosszul döntött, akkor nem viselkedne velem úgy, ahogy most. Látnám rajta ha aggódna, rágódna. De nem látom, mert nincs ilyen.

Volt egy barátnőm, aki viszont látta a barátján, hogy valami nem oké. Ő konkrétan (tanácsunk ellenére is) megmndta kerek-perec a csávójának, hogy vagy elveszel, avgy leléptem. Eljegyezte a lányt, de az nem a szívéből szólt. A lány ezt látta, de elkönyvelte lámpaláznak. Az esküvő előtt 1 hónappal szakított vele a pasi. Azt érezte hogy fuldoklik.

Szóval az a kapcsolat, ahol ki kell könyörögnie avgy hisztiznie a lánynak, hogy elvegyék, abból nem lesz őszinte házasság sem.

Nagypapám szerint, ha több mint 3 évig udvarol neked valaki, és még nem jegyzett el, az soha nem is fog. Vagy ha mégis, akkor muszájból, de nem igaz szerelemből. Mert ha igazán szerelmes egy férfi, akkor azt tudja, hogy örökre mellette akarja tudni a lányt, és nem akarja elveszíteni, vagy megalázni.

Az ilyen pasik, akik a kérdező írásával megegyeznek, azok bizonytalanok és naívak. Vannak ilyenek, de ne általánosítsunk! Vannak még igazi férfiak a világban! :)

Azért mert egy vicc az egész házasság. Csak a vagyoni közösségről szól gyakorlatilag és semmi másról. És erre kezdenek rájönni az emberek.

Attól mert kapsz egy gyűrűt, nem fognak sem jobban, sem kevésbé szeretni. Valamint attól még ugyanúgy elhagyhatnak, lehet ugyanúgy rossz a kapcsolatod. Sok nő azt hiszi hogy ha elveszik minden szuper lesz, hát sajnos ez nem így van.

Viszont álltalában mindig a férfi az aki rosszabbúl jön ki egy válásból. Férfiak nem élnek olyan álomvilágban az esküvő szempontjából mint a nők.

Amit a game over-ről írsz az tényleg csak poén nem kell nagy ügyet csinálni belőle.

Azt a pasit aki meg megvárakoztatja a menyasszonyt az oltár előtt, verném agyon, az egy idióta. Menyasszony helyében annyit mondanék mikor betoppan : jó hogy jöttél mert épp úgy döntöttem hogy mégsem megyek hozzád.

Én így látom ezt a dolgok.

"Hát én nem is értem, hogy az ilyen pasik minek házasodnak... "

Ők sem... De az asszony kikönyörögte/kihisztizte/kizsarolta... ÉS most olvasd el a kérdéseidet ponttal a végén... Ott lesz a magyarázat...

Szerintem nem kell könyörögni gyűrűért, ha meg igen, akkor a nő gondolkozzon-e, hogy tényleg olyan párt akar-e, aki nem biztos abban, hogy el akarja venni. Legyen kicsit nagyobb önbecsülése, és keressen olyan pasit, aki kérés nélkül elveszi, illetve akivel azonos jövőképük van.

A másik felével egyet értek. Néhány heteroszexuális pasi elég erősen szeret vergődni, hogy jaj haza kell menni az asszonyhoz, jaj, de sz-r lesz házasságban élni. Akkor miért veszed el??? Lol? Egy normális férj alig várja, hogy hazamenjen a feleségéhez, akit azért vett el, mert elvileg szereti, és a legjobb barátjának tekinti. Ha ennyire nyűg neki élete párjával lenni váljon el. És akkor a sok konzervatív vergődik, hogy a homoszexuális házasság elvenné a házasság szentségét. Ezt a szentségét? Ahol a férj viccet csinál a feleségéből lol?

Ezt a gondolkodnom kellett dolgot, amit megemlítettél én még élőben nem tapasztaltam (még nem is hallottam ilyenről, max filmekben), ami azt illeti én személy szerint csak olyan esküvőkön voltam, ahol mindkét fél boldogan házasodott, és a feleségükön viccelődő férfiakról is csak hallomásból tudok, mert a környezetemben ilyen nincs.

Nem hiszem, hogy ez ennyire általános vagy ennyire szörnyű lenne. A legénybúcsús baromkodást én sem szeretem, és azt sem, amikor „szegény vőlegényt” sajnálják a haverok (29F amúgy).

>Aztán amikor a vőlegény nem jelenik meg időben az oltárnál, és már bőg a menyasszony hogy nem lesz semmi, az utolsó pillanatban betoppan a vőlegény mint valami sztár hogy "bocsi, gondolkodnom kellett, de itt vagyok", aztán a nő még essen hasra örömében mert az utolsó pillanatban méltóztatott betoppanni?

Ez csak egy elcseszett eset, egy példa, és egyáltalán nem általános. Szerintem te néhány hasonlóan hitvány példa miatt vagy kiakadva teljesen feleslegesen. A legtöbb esküvő szépen, boldogságban zajlik le és egyáltalán nem a nő megalázásáról szól.