Hogy élnél szívesebben?

Számomra a másik.

Igazából mindig szívesen lettem volna szakács, de utálnám az éttermi munkát, rohanás, parancsolgatás, feszített munkatempó.

Ha iszonyat jól keresne a párom, eleve külföldön laknánk, és nyitnék az adott városban egy főzőiskolát :) De pont ezért nem élne a második. Persze ezt a helyzetet választaná szerintem mindenki, de miért kötelező "nem dolgozni"? Pont az a jó ebben a helyzetben, hogy vállalkozhatsz, ön megvalósíthatsz.

Az elsőben. A környezetemben lévő "übergazdagok" mind boldogtalanok. Félrelépnek, a gyerekeik drogoznak, kínjukban azt sem tudják mit csináljanak. Pedig volt olyan, aki a semmiből lett ilyen gazdag, de még ő sem tudott ember maradni.

Míg mi szeretjük egymást, értékeljük az apró ajándékokat, boldoggá tesz minket a kicsi félretett pénz. Én dolgozni is szeretek, nem a munkámat imádom, hanem egyszerűen szükségem van egyéb tevékenységre (no meg a fizetésemre)

Ha a másodiknál azért nem dolgozol, mert a férjed megtiltja, akkor az elsőt választanám.

Egyébként mindenki a másodikat választja és utána elmegy dolgozni valahova, mert egy nőnek önmegvalósításra is szüksége van + társadalmi kapcsolatokra.. Arról nem is beszélve , hogy az első variációval nem nagyon lehet gyereket vállalni, a második esetben 2-3-at is simán.

A 2. csakis.

Közben meg élnék a hobbijaimnak, amelyek közül az egyik jelenleg a munkám is.

"A környezetemben lévő "übergazdagok" mind boldogtalanok. Félrelépnek, a gyerekeik drogoznak, "

Mert a szegénység garancia a boldogságra! Haha

Ez olyan fura kérdés...

Jelenlegi párommal kb. az első kategória vagyunk, illetve kicsit többet keresünk, de volt már ilyen, sőt rosszabb időszak is. Ha kívánhatnék neki havi másfél milliót, hát persze, hogy megtenném! De ha ehhez másik pasit kéne keresnem, akkor köszi, de nem, mert őt szeretem.

Azt meg nem is értem, hogy ahhoz mi köze az egésznek, hogy én dolgozok-e vagy sem. Helyből nem maradnék olyan kapcsolatban, ahol ezt nem én döntöm el. Most biztos, hogy nem akarnék egész nap semmit tenni, de mondjuk az megnyugtató lenne, hogy babavállaláskor nem lenne probléma, hogy otthon maradjak, amíg a gyerek(ek) kicsi(k), és nem kéne a bölcsi-munkahely-otthon bermuda háromszögében hánykolódnom. :) De ismételten, ez az egész csak akkor áll, ha a mostani páromat vihetem. Ő meg úgyse mondaná meg, hogy otthon kell maradnom. :)

A 2-es kizárja az 1-est? Dolgozhatna a férjem, kereshetne sokat, én attól még maradnék a munkában, ha annyira szeretem, hgy egyébként is azt csinálnám. Csak otthon ülni em tudnék. Túl nagy házra nem vágyom, kisvárosban akarok élni.

Nagyon lesarkítva ezek közül a 2.at választanám, de nem otthon ülnék, hanem tanulnék, a hobbijaimmmal foglalkoznék, és azokból csinálnék pénzt. Olyan lehetőség nincs számomra, hogy csak a háztartást vezetem, szétunnám az agyamat.