Nem egyeznek a nézeteink házasság/gyerek témában. Itt a vége? Meddig érdemes várni?

Korábban már volt ezzel kapcsolatban kérdésem, a leírás végére be is linkelem a teljesség kedvéért.

Dióhéjban: én a "klasszikus" családmodellt képzelem el, összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyerekek. Páromnak ebből a gyerekek rész az, ami fontos.

Mikor összejöttünk, volt erről szó, nagyjából tudtuk a másik elképzeléseit, megegyeztünk abban is, hogy ha komolyabbra fordul a kapcsolatunk, akkor beszélünk még erről. Utána én nem is hoztam fel többet a dolgot, ő azonban gyakran "viccelődött" azzal, hogy mellettem még az is lehet, hogy "elmenne az esze", megkérne, mert szeret, boldoggá akar tenni, stb. Tehát ő hozta fel, nem is egyszer.

Komolyabban nem is került szóba a dolog, míg egyszer ki nem bukott a lent linkelt kérdésem témája, azaz egy tök random beszélgetésből hozzám vágta, hogy minek nekem a papír, ő nem attól lesz jó apja a leendő gyerekeinknek. (Nem akarok sokat rizsázni, bővebben leírtam az akkori kérdésemben.)

Utána ezt megbeszéltük, nekem fontos, neki nem, majd meglátjuk, mi lesz, nem is került elő a mai napig a téma. Megint ő hozta fel, annak példájaként, hogy mennyire tudok ragaszkodni felesleges dolgokhoz.

Mondtam neki, hogy ez nem olyan dolog, hogy vita tárgya lenne, vagy egyetértünk, vagy nem. Nincs ezzel sem gond, csak akkor nem biztos, hogy egy irányba halad a jövőnk. Erre hümmögött, nem mondott semmit. Végül elpoénkodta a dolgot, hogy akkor majd örökbe fogadunk, ha szülni nem vagyok neki hajlandó.

Később újra felhoztam a dolgot, kérdeztem, hogy hogy tervezi a jövőt, elleszünk pár évig, aztán ha elunta, akkor szakítunk? Mert nyilván ennek azért van jelentősége. Erre csak annyit mondott, hogy ő ilyeneken nem gondolkodik, hogy mi lesz évek múlva, mert ha tervez valamit, az úgyse jön be.

Nem vagyok hisztis típus, eszemben sincs erőltetni, hogy elvegyen (nem is aktuális még, de később sem akarnám csakazértis), de azt gondolom, jogom van tudni, hogy mire készüljek.

Tudom, ilyenkor az szokott lenni a tipikus válasz, hogyha nem egyeznek a nézetek, akkor szakítani kell. Viszont a kapcsolatunk jó, ha vannak is viták, mindig mindent le tudunk tisztázni, egyébként pedig egy-két hónapon belül az összeköltözést tervezzük, már megvan a lakás. Pont ezért is merültek fel újra így a jövőre vonatkozó tervek.

Viszont fogalmam sincs, mi legyen. Hülyeségnek látnám a szakítást, ha egyébként jól megvagyunk, de azt is tudom, hogy ez a jövőben mérgező lesz.

Érdemes úgy együtt maradni, hogy "lebeg a kard a fejünk felett", mert nyilván egyszer aktuális lesz a gyerektéma, és akkor vége? Vagy az lenne a normális, ha szerelem ide vagy oda szakítanánk?

http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__eljegy..