Tönkrement házasság - mit tennétek?

Szeretem a férjemet... legalábbis szerettem azt, akihez hozzámentem, de már nem hasonlít rá az, akivel együtt élek.

Szerintem pszichés gondjai vannak, sokszor paranoid, ha nem kapja meg amit akat, akkor sérteget, támad. Teljesen kifordul magából ha nézeteltérésünk van, és csak több óra veszekedés után hajlandó elismerni, ha hülyeseget mondotz/csinált, vagy még akkor se. Az évek során ez egyre rosszabb lett. Én kb 10 éve kértem először, hogy keressen fel szaksegítséget, de nem tette. Aztán elkezdett eljárni pszichológushoz (9 év unszolás után). Alig-alig járkált, kb csak ha rákèrdeztem, hogy nem fog menni? Akkor rávágta, hogy "pont most akartam időpontot kérni"...mindig pont akkor. Egy ideje már ennyit sem tesz, pedig én szerintem eleve komolyabb segítségre lenne szüksége, egyre durvább paranoiás vádjai vannak, kb hozzászólok 2 szót, és belemagyarázza, hogy én őt büntetem a viselkedésemmel (miközben csak a határaimat húzom meg), meg direkt mindent azért csinálok úgy, ahogy, hogy neki rossz legyen...

Már nem bírom. Évek óta depressziós vagyok mellette, de mindig reménykedek, hogy jobb lesz, de csak sokkal rosszabb mint pár éve volt.

Már sokszor mondtam neki, hogy engedjük el egymást, mert láthatóan egyikünknek se jó ez, de ilyenkor idegrohamot kap, mindennek elhord, elviharzik, aztán másnap mintha mi se történt volna, jön és ölelgetni, csókolgatni akar. Hiába próbálom intézni, hogy akkor beszéljük meg a vagyonelosztást, nem engedi. Vagy rávágja, hogy tartsak meg mindent, ő úgyis megöli magát, ha elhagyom, vagy idegroham ismét, és csak értelmetlenül kiabál velem.

Közös házunk van, de van annyi pénzem, hogy innen elköltözzek albérletbe, új munkahelyet keresve, de nehéz, mindent hátra kell hagynom akkor. (Gyerek nincs hálistennek)

Ti mit tennétek? Mindent hátrahagynátok?