Működik vajon a monogám kapcsolat egy életen keresztül? Akinél nem, ott mi a legjobb megoldás,válni, hazudni vagy nyitott kapcsolatban élni?

#2

Igen, tapasztaltam én is. Mivel édeskevés volt a majdnem 8 éves kapcsolatomban az, hogy én így álltam a dolgokhoz. Meg nyilván én sem vagyok makulátlan. De 1-2 elsüllyedt kapcsolat után talán az ember észhez tér és átértékeli magában a dolgokat. Nekem speciel sokkal fontosabb, hogy legyen valaki mellettem, akivel tényleg szívesen leélném az életem, még akkor is, ha netalán a szexuális vágy egy kicsit alább hagy majd az évek alatt. De ez én vagyok, nem vagyok szexközpontú. Nem vagyok még idős, 26 éves, de úgy gondolom, egy életre szóló társ, aki mellett el tudom képzelni a nyugdíjas éveimet, amikor már nincs vágy, meg a külsőnk is megváltozik, akkor lesz igazán fontos az, hogy milyen belső értékekkel rendelkezik a másik, tudunk-e együtt élni és vagyunk-e olyanok egymás számára, mint legjobb barátok. És én bizony ha találok majd egy ilyen embert, akkor a következő kapcsolatomban is így fogok hozzáállni, és egy kaland miatt nem fogom felrúgni az egészet. Nagyon nehéz olyan embert találni, akivel IGAZÁN passzolunk, és nem csak megalkuvás az egész, hogy ne legyünk egyedül. Azt meg bizony nagyon meg kell(ene) becsülni a mai világban, ahogy mondod.

Az intelligencia nem szakmafüggő. Az érzelmi intelligencia meg pláne nem. Én sem vagyok sem kutató, sem orvos, sem matematikus. Mégis úgy szemlélem a dolgokat, ahogy leírtam.

(#1, #5)

Tudtam hogy ez lesz a válasz kérdező, én nem azt mondtam hogy okos emberek között működik, hanem hogy intelligens. Az hogy valaki okos, nem egyenlő azzal, hogy valaki intelligens:)))

Ezért írom, hogy iq és eq!

Ez nem igaz kérdező. Szakmafüggő is.

[link]