Mindent megtett értem, mégis kiszerettem belőle. Erről én tehetek? Bosszút érdemlek, ahogy ő akarja?

Egyébként baromi álságos dolognak tartom, ahogy itt bántalmazottakkal szemben megnyilvánulnak egyesek. Ahogy hosszasan írogatják itt emberek, hogy mekkora életképtelenek, gyengék, szerencsétlenek. Ezek az emberek nem segíteni akarnak, ugyanis egy alapból leépített önbizalmú személyen ez nem fog segíteni soha. Nem fogja felszívni magát és bizonyítani, hogy csakazértis ér valamit és nem életképtelen, mivel jelenleg nem is fér hozzá eléggé olyan lelki erőforrásokhoz, amelyek segítségével így majd lerázza magát és tiszta erőből visszacsapni. Másrészt pedig anonim ismeretlenek ezt még keményebb embereknél sem fogják elérni, mivel nem vagytok neki senkik.

Itt csak érdemi tanáccsal lehet segíteni, technikai részletekkel, vagy sok esetben még azzal sem. Esetleg bíztatással.

De nem, itt az látszik az embereken, hogy lenézik a bánalmazottat, és ösztönösen tudják, hogy ő "tűr", éppen ezért jó alany arra, hogy kiéljétek magatokat rajta, és belerúgjatok. Nem egyszer láttam olyat is, amikor a bántalmazott kérdező LELÉPETT tényleg, és olyan hozzászólások jöttek, hogy 2 szép szó és úgyis vissza fog menni, mert ilyen gyenge és nyomorék, vagy olyanok, hogy úgysem fogja tudni egyedül menedzselni az életét, mivel x évig dobozban élt.

Nem értem, mit akarnak az ilyenek. Olyan, mintha azt akarnák, hogy maradjon ott, ahol van, és ők meg nyugodtan köszörülhessék a nyelvüket rajta, hogy mekkora szerencsétlen.

A valóság az, hogy a bántalmazás maga kizárólag a bántalmazó hibája és csak ő vonható érte felelősségre. Az, hogy valaki naiv volt, vagy nem volt önbizalma, hagyta magát alattomosan leépíteni, megalázni, soha nem lesz egyenlő súlyban azzal, mint az, hogy a másik felfoghatatlan dolgokat enged meg magának, veréssel, gyújtogatással fenyegeti.

A leépítés dolog pedig nagyon is valós, és igencsak veszélyes, amikor nagy pofával azt hiszi valaki, hogy akivel ilyen történik, az csak egy hülye bohóc, bezzeg vele soha nem történhet meg.

Én pl. soha nem voltam szolgalelkű, buta, mégis bántalmaztak. Anyagi bántalmazásig nem jutott a dolog, mert nem olyan volt az élethelyzet, de teljesen mindegy, a mechanzimus ugyanaz. Belém azt ültette az exem, hogy nem vagyok jó társaság, kis szerencsétlen vagyok, unalmas, és nem vagyok olyan szép, hogy ezt egy nála jobb pasinál kompenzálni tudjam. Konkrét, részletes kritikákat is adott a testemre, öltözködésemre, viselkedésemre. Iszonyú rohadék módon felépítve, és olyan köntösbe bújtatva, hogy ő szeret így is. Nekem leesett, hogy rohadék, leesett, hogy nem normális kapcsolat, és az is, hogy a kritkái nem állják meg a helyüket. El is hagytam. De utána mégis évekig nem szerettem magam, nem tudtam legbelül elhinni, hogy vonzó vagyok, és állandóan az volt tudat alatt az alapfeltevésem ismerkedés során, hogy mínuszból indulok, úgysem vagyok érdekes, majd csinálok valami furát, és elrontom, vagy csalódnak, amikor levetkőzöm meztelenre. Hiába tudtam, hogy nem igaz, az elmém teljesen magáévá tette és beolvasztotta a bántalmazásokat, és tudatosan ki kellett űznöm onnan, sok önismereti munkámba került.

Szóval teljesen megértem, hogy ha valaki 10 éve ennél sokkal durvább helyzetben él, és az élete minden terén ott van ez, annak még nehezebb. Főleg, ha alapból rosszabb családi és mentális háttérrel indult, mint én.

Fun fact: Sötétebb pillanatomban kértem én is itt segítséget rééééges régen, az említett kapcsolatom után, és én is rengeteg olyan választ kaptam, hogy talán igaza volt az exemnek, már az írásomból látszik, hogy irritáló vagyok, és, hogy már az igazolja, hogy nem lehetek szép, sikeres lány, hogy egyáltalán megtörténhetett velem ilyen.

Írtam világosan, hogy nem helyeslem a viselkedését, de az sincs rendben, hogy a férfi a ludas a kérdező pedig angyalka mert nem az egyáltalán. Amikor írta a két pipás, hogy mindkettő önző akkor le lett pontozva és a három pipás is, amikor vulgárisan írta, hogy meg.... magát a cukrosbácsival de most már mégse jó.

Egyébként miben nincs igaza a csávónak? Abban, hogy fejben gyerek? Az hiszen itt érdeklődik ahelyett hogy tenne valamit az ügyben. Még mindig a hatása alatt van vagy eleve éretlen az életben.

Abban nem lehetett igaza, hogy munkahelyet nem lehet mindig azért változtatni ha rossz a munka/a közeg? Dehogynem. Meg kell tanulni beilleszkedni ha úgy értette az egészet, onnan kiindulva hogy a pánikbetegség/infantilis viselkedés az oka. Sokkal jobban ismeri mint mi, ő élt vele és nem mi. Akkor miért a férfi az elmebeteg oldalakon keresztül? Nem lehet két oldalról mint feltevés megvizsgálni a sztorit vagy mi? Engem nem zavar ha lepontoznak se az ha valaki értelmes módon kérdést szegez, de ne személyeskedjen senki, nem sok értelme van.

Most is milyen nagy arca van, kimagyarázza a pasi viselkedését de mégse csinál semmit, mert be van tojva, mert van igaza neki is ugyanúgy.

Ha én tudom hogy nincs mitől tartani, nem vagyok hibás akkor úgy is állok hozzá. Nem befolyásol senki. Ugye, hogy így van? Ja, így van.

Az a "férfi", aki veréssel, ellehetetlenítéssel és a szüleim házának felgyújtásával fenyeget az ELMEBETEG, pont. Ezen nincs mit szépíteni és totálisan mindegy, hogy szerintetek a kérdező miben hibás és miben nem, önző vagy sem, akkor sem jogosít fel semmi arra, hogy fenyegetőzz, főleg nem veréssel meg gyújtogatással, ennyi.

Ha jól sejtem a férfi fejéhez senki nem tartott fegyvert, hogy márpedig igen is össze kell jönnie egy iskolás lánnyal, akit aztán x évig el kell tartson. Neki megfelelt ez a felállás, aztán most, hogy a kérdezőnek már nem pálya a viselkedése és kiszeretett belőle, aljas és ocsmány módon fenyegetőzik. Mit gondolt, hogy örökkön örökké együtt lesznek? Ráadásul a kérdezőnek a legelső kapcsolata, ami manapság a legritkább esetben szokott örökre szólni.

Munkahelyet pedig az ember akkor vált, amikor csak akar, úgyhogy nem, nincs igaza! Kinek hiszi magát, az apjának, hogy megszabja mikor válthat munkát vagy mi? Ráadásul milyen mindig? Első munkahelye, ne szórakozzunk már. Jó hogy már külön engedélyt nem kell kérni.

Aki meg képes megkérdezni, hogy miért az a férfi az elmebeteg, aki veréssel és gyújtogatással fenyegetőzik, abba kár a szó..

"de az sincs rendben, hogy a férfi a ludas"

Ő fenyegetőzik erőszakkal, bűncselekménnyel.

"Abban nem lehetett igaza, hogy munkahelyet nem lehet mindig azért változtatni ha rossz a munka/a közeg? "

Ha talál jobbat, akkor miért ne? És ezt nem a párja fogja eldönteni és nem tőle ekll engedélyt kérnie.

"Ha én tudom hogy nincs mitől tartani, nem vagyok hibás akkor úgy is állok hozzá. "

Persze, mert erőszakos bántalmazóknál ez így működik. Te sem vagy normális.