Barátság extrákkal-ból szerelem? Miért kerülök mindig ilyen szituációba? Miért nem szerelmes belém?

Nekem hasonló helyzet volt csak fordítva. Találkozok egy lánnyal, egyértelmű a vonzalom és a szexuális feszültség. Viszont nagyon lassan haladnak a dolgok. Később, miután 'tisztázva lett' hogy maradjunk barátok, intimitást kezdeményezett. Végre! Csak megjött az esze.

De nem. Neki, az agyában ez az egész teljesen máshogy zajlott le. Nem volt érzelmi töltöttsége a dolognak, meg ilyen barátság extrákkalnak élte meg. Sőt, többször, élesen kifejtette hogy ne számítsak semmire, nem akar a barátnőm lenni, mást szeret. Az egész helyzet teljesen kiborított. Mi a frászt kezdjek most?! Ösze-vissza beszél, nagyon ragaszkodok hozzá, a szex elég jó, egyáltalán nem partner hogy ezt át beszéljük, vagy hogy egyáltalán a helyembe képzelje magát. Szóval elhatároztam hogy nem fogom magam tovább szivatni, kell az üres intimitás a fenének.

Nem küldtem el teátrálisan a búsba, a mai napig nagyon szeretem, csak csendben távolságot vettem. Testileg, lelkileg. Nem alszom vele, nem csókolom meg, nem érintem meg ha nem muszáj. Pl amikor elbúcsúztunk akkor megöleltem. De udvariasan szóba állok vele amikor keres, jó indulatú vagyok felé, csak messzebbről.

Nem telt el egy hónap és elkezdett arról beszélni hogy rosszul érzi magát mert nem tudja milyen viszonyban vagyunk. Na ne, tényleg?! Akkor újra megpróbáltam vele beszélni hogy szerintem jó páros lennénk, az általad is említett és egyéb tényezők alapjám, erre ő megint elkezdi nyomni a süket dumát. Hát jólvan akkor. Távolságot tartok. Azóta párszor beszéltem vele, de egyre kevésbé érzem azt hogy hú de passzolunk. Ha valakivel most, nem lehet normálisan, nyitottan megbeszélni ezeket a dolgokat, akkor ez miért változna később? Akarok e ilyen terror kapcsolatot?

Most nem akartam regényt írni. Nagyon sok minden komplikálta az egész helyzetet. Nem vagyok bolond, az első ilyen agyzavarnál koccolni szoktam. A lényeg, hogy néha emberek nem állnak készen az érzelmi intimitásra.

Nem tudom biztosan hogy tényleg nem voltak felém érzései, vagy csak kamuzott, vagy ő maga sem tudja pontosan, de arra jöttem rá hogy ezek egyáltalán nem is számítanak. Ha nincs a másikban hajlandóság hogy erről nyíltan beszéljen, akkor csak ilyen mocsaras-lápos nyomorban lehet vele szenvedni. Azt meg mindenki döntse el magának hogy ez mennyire pálya. Ha szeretsz szenvedni, akkor mindent hagyj így menni tovább ahogy most van.

Ha eleged van akkor csak vegyél távolságot.

Az elején nehéz volt, de minden nappal egyre könnyebb.

Mintha en irtam volna ki ezt a kerdest... Mar masodszor jartam pont igy en is.

Sztem kedvelnek minket, de kulsoleg annyira nem jovunk be nekik. Nalam legalabbis sztem ez van, lehet nalad is.