A férfi akit szeretek eljegyzett egy másik nőt. De én titokban szerelmes vagyok belé?

Túl sokat agyaltok, variáltok, rágjátok a gittet.

Az életet élni kell. Ami jót felkínál, el kell fogadni. Ha nem válik be, tovább kell lépni, mert minden szakítás egy új kezdetének az ígérete.

Aki nem lett a tiéd, az volt elrendelve. Ennyi.

Új fejezet.

Az is baj, hogy azzal áltatjátok magatokat, hogy valamit veszítettetek, mulasztottatok.

A fenét! Ha te kellettél volna neki, megküzdött volna érted. És fordítva.

7éven át kínoztam magam rögeszmésen azzal, hogy szerelmes vagyok valaki e aki engem nem szeret… ameddig tudsz róla, addig nem fog menni. Meg kell szakítani vele minden kapcsolatot, törölni facebookról, instáról mindenhonnan… ne is tudj róla semmit, ne lásd soha, legyen egy idegen… és akkor szépen lassan hónapok évek alatt elveszik belőled az az érzés.

Pláne ha esetleg betölti más, mint nálam.

Kicsit nekem ez úgy tűnik, hogy te szerelmes vagy belé, mert elképzeled valamilyennek, de mint ahogy mondtad nem is beszéltél vele.

Neki van egy élete, jegyben jár(te meg töketlennek titulálod), miközben így a sztorid alapján csak egy random ismeretlen nő vagy.

24. vagyok.

Szerintem ha valaki akar valamit akkor lépjen,mert utána öregen meg csak a rágódás megy majd.

Láttam olyan embereket akik ugyanígy túlgondolták az életüket. Ment a fejvakarás, hogy a másik hogy érez, lépjek-ne lépjek. Elment az életük és öregen kiderült hogy mind a ketten szerették a másikat.

Nekem is volt egy lány, akivel nagyon régen csúnyán váltunk el és a mai napig gondolok rá,de esélyem sincs felvenni vele a kapcsolatot,mert anno msn-en beszélgettünk és már se az e-mail címe,se a száma nincs meg.

Kezdem érteni, hogy miért lesz ennyi magányos, macskás vénlány.

Tetszik? Akkor nyiss felé! Jegyese van? És? Szeretőnek lenni a legjobb egy nő számára!!!

Ma mér van internet, könnyű neki megírni.

Bár régebben is volt levélírás, levelezés.

De kár, hogy elvetted a Klárit, én is szerelmes vagyok beléd, jobban örültem volna, ha viszontszeretsz.

Emlékszel, mikor pirosra festettem a papucsodat meglepetésből, az annak volt a jele!