Végletek? Tapasztaltad-e már magadon, hogy csak akkor mész bele egy kapcsolatba, ha azt érzed, hogy ez egy mindent elsöprő, igazi, mély vonzódás, egy hullámhossz, mert csak ez éri meg?

"Ha te érzel valamit erősen, de ezt nem kapod vissza, máris abbahagyod, mert minek akkor..."

Versus

"Tapasztaltad-e már magadon, hogy csak akkor mész bele egy kapcsolatba, ha azt érzed, hogy ez egy mindent elsöprő, igazi, mély vonzódás, egy hullámhossz, mert csak ez éri meg?"

Üti egymást ez a két kérdés/kijelentés.

Hogyha egyszer egy hullámhosszon vagyunk akkor hogyan lehet, hogy a másik nem érzi? És ha már te szerelmes vagy, teljesen oda vagy a másikért akkor hogyan veszed észre, hogy ő nem? A szerelem és a vágy is jó sokszor vak, tudomásul se veszi az ember, hogy nem a megfelelő embernek ad esélyt.

Egyébként a langyi, vagy baráti kapcsolatból is lehet több.

Arra szavaztam volna, ha megadtál volna ilyet is, hogy ilyen vagyok, jó ez, viszont eléggé megnehezíti a dolgom.

Jó, mert ad egy kellőképp erős alapot a kapcsolathoz. Szerintem a "langyosság" az nem az, abból már rövid időn belül problémák lesznek.

Megnehezíti a dolgom, mert ilyet nem találni "minden bokorban". Azt látom, hogy ha szerencséje van az embernek, akkor célzott keresés nélkül összesodródik vele véletlenül/spontán. Ha nincs szerencséje, akkor teljesen mindegy, hogy keresi vagy elengedi a témát, mindig csak a "langyosakba" fut bele. Aztán egy idő után magában keresi a hibát, hogy ő működik rosszul, és ettől csak még mélyebbre kerül lelkileg.