Elvált miattam, de már nem kell nekem?

A dolog úgy kezdődött, hogy nekem barátom volt, ő pedig házas volt. 2 éve ismertük egymást, amikor én szakítottam a barátommal. Semmi közöm akkor még nem volt ehhez a férfihoz. Szimpatikus és helyes volt, vonzott, de tudtam, hogy házas. Alig beszéltünk pár szót előtte. Aztán a szakításom után elkezdett velem rendszeresen beszélgetni. Eleinte zavart, de aztán rájöttem, hogy a dolgot nem én kezdeményeztem, ha őt nem zavarja, akkor én minek idegeskedjek miatta? Úgy indult a dolog, hogy tetszünk egymásnak, de ígérteket nem akartam.

Aztán egyik nap elém állt, hogy ő megmondja, hogy el akar válni. Úgy gondolta, hogy mivel nekem senkim sincs rajta kívül, egyértelmű a folytatás. Hát nekem viszont nem az. Ennek több, mint 5 hónapja. És én ezt nem bírom és nem is akarom. Van egy 6 éves lánya. Nem akarok mostoha lenni, nem akarok második lenni, nekem ennyit jelentett. Jó volt vele, nem is tagadom, de egyszerűen nem akarok valakinek a második lenni.

Hogyan értessem meg vele? Nem akar békén hagyni, mert azt mondja, hogy miattam vetett véget a házasságának, ami nem igaz, mivel soha erre nem biztattam és nem is mondtam, hogy a találkozóinkon kívül akarnék tőle valamit. Azt sem mondtam neki, hogy szeretem. Egy felnőtt ember egy ilyen sekélyes valami miatt dobhatja a családját?