Szerelmes vagyok, gyereket akarok, de ő nem szerintetek?

35 éves nő vagyok, több éve párkapcsolatban élek.

minden jó lenne, de a párom (41 éves) nem akar gyereket.

nem árult zsákbamacskát, már az elején megmondta, hogy nem akar, de nagyon szerelmes lettem, és azt gondoltam, hogy ez idővel változhat.

valahányszor felhozom a témát, mindig kiakad, és rájöttem, hogy jobb, ha nem is erőltetem, de mégsem tudom elengedni azt a vágyat, hogy gyerekem legyen, és hogy őtőle.

szerintetek mit kéne tennem?

védekezünk, odafigyelünk, hogy ne csússzon be a gyerek, bár néha azt gondolom, bárcsak mégis becsúszna, és az legalább egyértelművé tenné a helyzetet, mindenképp megtartanám.

lassan kifutok az időből, így sem lennék már olyan nagyon fiatal anya.

van olyan barátnőm, aki szerint szakítanom kéne vele, míg tényleg ki nem futok az időből, találni mást, de az is még évekbe telhet, míg találok valakit.

a másik meg: én szerelmes vagyok a páromba, tőle akarok gyereket.

néha azt érzem, annyira szeretem, hogy le tudnék mondani miatta a családalapításról, máskor meg magamban dühös vagyok rá, és önzőnek tartom, megint máskor magamat tartom önzőnek, hogy ennyire vágyom gyerekre, és nem jutunk sehogy sem egyezségre.

attól is tartok, ha végleg elengedem ezt az anyasági témát, idősebb koromban megbánhatom, hogy mégsem lett gyerekünk, és megmérgezheti a kapcsolatunkat.

ti mit gondoltok? ki az önzőbb, mit kéne tennünk?