Tudom hogy a problémáimat senki nem oldja meg helyettem, de kíváncsi vagyok más szemszögből nézve ti mit tennétek?

3 éves koráig nálad látogathatja az apa is, a nagyszülők is.Gondolom,ha nem rendeződik a helyzetetek,akkor válás lesz a vége,ez a bírói gyakorlat.

Ahogy mások is írták,egy megoldás van,közös lakás vagy albérlet.A leírtak alapján vissza ne menj anyósékhoz,kikészülsz,és az a babádnak is árt.Neki nyugodt édesanyára lesz szüksége.A párod gondolkodhatna érettebben,de úgy tűnik,fontosabb egy autó,na meg,amit az anyukája mond :(

Szerintem helyesen cselekedtél. Meg volt beszélve hogy télen mentek albérletbe, ő volt az aki visszakozott, ráadásul csak a saját álmai miatt... én is léptem volna mint a huzat. Még nincs veszve semmi, még meggondolhatja magát. Esetleg pár nap lecsengése után meghívhatnád egy közömbös helyre ahol csak ketten vagytok és megbeszélhetnétek nyugodtan, hogy hogyan tovább. Nincs itt még minden veszve.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak, 2 éves kora előtt nem adnám oda a gyereket, addig jöjjön aki látni akarja oda hozzád. Utána egy-egy órára, később fél napokra is elviheti. 3 éves kora után nála is aludhat. De mint írtam, inkább a kapcsolatot próbáljátok meg rendezni. Aludjatok párat külön, mindenki nyugodjon meg, aztán hívd el egy randira és beszéljetek. A folytatás rajta múlik...

Mikor én terhes lettem mi is megbeszéltük mindent,kinek mit kell feladnia ahhoz,hogy jól működjön a mi kis HÁRMASUNK.

Megbeszéltük mi lenne ha a az ő szüleivel élnénk egy évig és mi lenne,ha az én szüleimmel.

Nem tudtunk megegyezni,szinte mindenben nekem kellett volna engednem.Nem a büszkeség,hanem a józan ész tartott vissza,hogy úgy tényleg nem jutnánk egyről a kettőre.

Fiatalok voltunk bizony,plusz terhet raktunk volna a szülők hátára bizony és őszintén hálásak lettünk volna minden segítségért.

A párom is hiába volt 25 éves,mint a te párod erősen függött az anya-mama véleménytől,befolyásolástól.

Iszonyat nehéz volt és sok harc mire megértették,hogy mi mi vagyunk ez a mi életünk és majd mi elirányítgatjuk a dolgainkat.

Vagyis én irányítgattam.Apuka annyira hozzászokott,hogy mindig anya-mama dönt,hogy nekem kellett mindent a kezembe venni.

Most 10 évvel később sem tud olyan keménykezű férfi lenni,mint amiről álmodoztam,de sokat fejlődött illetve a szülők is csillapodtak mindkét oldalról.

Bazi nagy kitartás kell hozzá és erő,de szerintem érdemes megpróbálnod.Biztos nem véletlenü vagytok együtt 10 éve.