Nagyon nagy szükségem lenne rátok, kérlek ne ítéljetek el, ne tartsatok egy unatkozó kis pi. Csának, mert nem vagyok az, csak egyszerűen nem nem tudom már hogy mit csináljak?
Mindennap csak tojást, húst, zöldségeket, gyümölcsöket, túrót, néha rizst, abonettet eszem meg zabpelyhet. Sosem használok cukrot vagy ilyeneket, édesítőt sem.
Már hozzászoktam, a keserűbb ízekhez, de szorongok, mert most jönnek a vizsgáim. Alig bírok rá tanulni mert fáradt vagyok, ha meg eszem egy kis csokit akkor tovább fent bírok maradni. DE nem eszem, mert az egy kicsiből 2 tábla lesz, jön egy olyan érzés maikor teljesen elvesztem önmagam felett a kontrollt, nem tudom leírni, hogy milyen de mint ha nem önmagam lennék. Már 4 napja gondolkozom rajta hogy eszek egy kis csokit és kihányom. De nem merem magam meghánytatni, undorodom a hányástól még sose tettem. És félek attól, hogy ha meghánytatnám magam akkor ha ennék valmait az is kihánynám és azon nagyon ciki lenne pl suliban a folyóson vagy ilyesmi.
igazából gyűlölöm és szégyellem magam, undorodom magamtól amiért ilyen jár a fejemben. Más ember éhezik én meg...
És tudom, hogy pl egy nyomorék vagy egy vak vagy egy hajléktalan cserélne velem, hoyg na "ennyi gondom legyen csak" milyen jó lenne.
De nem így van, nem bírok ebből kimászni, az egész életemet megkeseríti, egy darabid minden jó de aztán megint visszajön ez az érzés.
folyton csak ezen rágódok, hogy miért pont én, éjszaka is gondolkozok, hogy hogy kerülhettem ilyen mélyra, pedig én nem ilyen voltam. gyűlölöm magam, legszívesebben kifutnék a világból. De nem tehetem, szembe kell néznem önmagammal, de nem bírom. Kitettem egy csomó idézetett, megerősítést a szobám falára, hogy legyen ami bíztat. De félek nem vagyok elég erős, és egyzser mindennek vége.
Jó tanuló vagyok, szorgalmas, segítőkész, az a tipikus jó gyerek, kívülről mindenki csak ezt létja. De azt hogy mi zajlik bennem senki sem tudja, mindig csak azt vágják a fejemhez hogy bezzeg én, bezzeg te, jaj neked milyen könnyű, jaj de jó, hogy neked nincs problémád stb.
Mert kívülre ezt sugallom, de belülről...
Mit tegyek? Nem bírok senkivel sem beszélni, szüleim ezt nem értenék meg, ők sikeresek mindig mindent megcsinálnak, itthon is mintaszülők, tipikusan reggeltől estig dolgoznak, ott is elismerik őket, jól keresnek, nekem is mindnet megadnak, itthon mindig rend van, tisztaság, Anyukám mindennap főz, mint a filmekben úgy zajlik a vacsora, meleg vacsora együtt leülünk az asztalhoz, megvacsorázunk, közbe beszélgetünk, én elmosogatok, addig ő beülnek tvzni vagy beszélgetnek, anya este vasal, bedo egy adagot a mosógépbe, főz vagy takarít.
Szóval azt se mondhatom, hogy nincs jó életem, mindenem megvan, engem is arra neveltek, hogy mindig add ki magadból a legjobbat a lehetetlen nem létezik.
De én már nem bírom tovább.
Kérlek segítsetek.
Egy elkeseredett 17 éves lány.
válasza:17 vagy és nem menstruálsz?
OOOOOOORVOOOS
de komolyan
meg egyébként is kellene neked egy szakember
Köszönöm szépen.
12 évesen jött meg először, de aztán amikor elkezdtem fogyózni akkor abbamaradt és azóta nem jött meg.
válasza:Akkor szedd össze magad, és menj el az orvoshoz.
Egyszer majd szeretnél gyereket, nem?
Hé! Kitartás. De akarnod kell a változást. És ne drasztikus dolgokban gondolkodj.
Én is simán be tudtam falni egy 300 grammos csokit...
Nem is mondtam le róla, többször eszem hetente - de csak egy szeletet veszek.
válasza:Hàny kg ès centi vagy?
Egyébként meg szalkasito diéta, hozzà valò mozgàssal. Holnap este vàlaszolok hosszabban :)
válasza:A lelkedet kene rendbetenni, nem az a fontos, hogy hany kilo vagy, hanem hogy megvan-e az onbizalmad, a lelki egyensulyod.
Egyebkent ha mindenki dicser, hogy milyen jol nezel ki, akkor nem gondoltal mar arra, hogy ELHIDD?
válasza:Nem. Nem. Nem. NEM!
Soha nem mondjuk magunknak azt, hogy gyűlöllek! Ha enni akarsz, akkor meg basszus EGYÉL! Nem tudom, hogy milyen eltorzított szellemiségű fogyókúra vagy "életmódprogram" juttatott téged ebbe a jelenlegi helyzetbe, de a leírásod alapján ez nagyon nem normális. Felejts el mindent! A napi ötszöri étkezést, a sav-lúg egyensúlyt, a kalóriákat, a szénhidrátokat, a zónát, a piramist meg a kördiagramot! Megvan? Ok. Akkor most, hogy kikapcsoltad az agyad túlpörgetett részét, megkérnélek, hogy egy percre gondolkodj már el azon, hogy a testednek (annak a szegény szerencsétlennek, akit évek óta elnyomsz és kínzol) mégis mire lenne szüksége! És ha az egy tábla csoki, akkor most rögtön lemész és megeszel egy tábla csokit!
Ne érdekeljen. Rohadtul ne érdekeljen, hogy mit mond egy amerikai, angol vagy éppen japán "táplálkozási szakértő".
Falásrohamaid vannak? Örülj neki! Azt jelenti, hogy még életben vagy és a tested nem adta fel teljesen a harcot az életért. Menopauzás lettél? Persze hogy az, mivel hónapokon át azt közölted a testeddel hogy éhínség van. Nyilván nem alkalmas időpont az utódnemzéshez.
Minden annak a jele, hogy a tested működni próbál. Te pedig egy életre össze vagy zárva ezzel a testtel, úgyhogy melegen ajánlom hogy próbálj meg együttműködni vele. Nem elnyomod az éhséget, nem megfosztod magad az energiától, a szénhidrátoktól és a létfontosságú aminosavaktól, zsírsavaktól, enzimektől! ODAFIGYELSZ A TESTEDRE! Eszel, amit és amennyit megkívánsz. Mert oka van! Oka van, amiért arra az ételre vágysz!
Nem mondom, hogy minden hülyeség amit eddig olvastál. De az sem volt hülyeség, amit és ahogyan még a fogyózás előtt ettél és csináltál. A megoldás valahol félúton van, de ez most téged ne érdekeljen egyelőre. Most, nem tudom mennyi idő kínszenvedés után, add meg a testednek amire vágyik, és amire szüksége van. Ne befolyásoljon semmi. Se kalória, se tápanyagok, se időpont, se zsírszázalék. Ki kell békülnöd magaddal, és ehhez minimum annyit kell (t)enned hogy életben maradj.
Nézd, én tudom, hogy milyen érzés. Tudom, mert egy ideig én is ebben a pokolban szenvedtem, de kiszabadultam. Jól érzem magam, tudok gondolkodni, nem aggódok, nem stresszelek, és egyszerűen kinyíltam a világ felé. Ami élethelyzetet leírtál, az szinte olyan, mintha magamat hallanám, a család meg a környezet. De a gyűlölet nem jó. A gyűlölet megmérgez. Okos vagy, igaz? De honnan szerezted a tudásodat? Elolvastál pár fogyikönyvet és az internetet? Én is. De tudod van egy egyszerűbb módszer is, ami sokkal kézenfekvőbb és ami állandóan rendelkezésedre áll. Te magad. Mert azt csak te tudhatod igazán, hogy mi jó neked. És azt csak te érzed, amikor éhes vagy, és azt csak te tudhatod, hogy mi az amire igazán szükséged van. És persze, nem árt ha tudod, hogy főleg zöldséget, gyümölcsöt és rostokat kéne enned, de ne ezzel teljen ki az egész napod, hogy a kaján görcsölsz. Mert felesleges, hiszen annyi szép dolog van a világon! ÉLJ! Ha éhes vagy, egyél, de amúgy ÉLJ! És persze, egyél egészségesen, hogy a tested a lehető legjobban működhessen, de a lényeg továbbra se az evés, hanem az ÉLET legyen!
Bocs, túl szentimentális és hosszú is, de igaz. Köszönöm, ha elolvastad. Szívesen segítek neked, ahogyan nekem is segítettek azelőtt. Csak írj, és meglátom mit tehetek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!