Egy ágyban alszom az 1 éves kislányommal és nagyon köhögök, amivel sokszor felébresztem. Bevált valami praktika ilyen esetre?

Az azért tényleg durva,hogy köhögni se tud a kérdező,sőt írja is,hogy a szobából se tud kimenni mert 5 perc után megébred a kis szörnyike és csak órákig vagy hányásig sír.

Köhögéscsillapító segít,de azon hogy egy hisztis,elkényeztetett gyereket nevelez a kisbabából már a helyzeteden nem fog.

Ti se vesztek még hangosan se levegőt csak hogy a gyerek így vagy úgy de aludjon?

Nem az együttalvás a gond itt,hanem az ő együttalvásuk.Teljesen igaza van mindenkinek aki azt mondja,hogy a külön alvás a megoldás.

Már csak azért is,mert ha beteg vagy megfertőzöd nagyobb eséllyel.

És,ha orrot is fújnál? Arra is fel kelne minden második percben.

Legyen egy saját kiságya és aludjon abban,ha ennyire könnyen ébred és nem lehet tőle semmit csinálni.Csak azért,mert "júj sírni fog" nehogy már ne csináljatok semmit.Had sírjon,majd abba hagyja,vagy vissza lehet altatni,át lehet szoktatni.Át is kell ameddig ez a hiszti durvább nem lesz.

31,ezt próbáltam elmagyarázni millió féleképpen erre van vagy 3-4 idióta aki annyit fogott fel az egészből,hogy "szex".A másik együgyű véglet meg azt,hogy "én is együtt alszom a gyerekkel semmi gond azzal".

De fel is adom,akinek kell értette.Reméljük a kérdező is.

Az a védőnő is durva b*szdmeg,hogy a gyereknek alvási,viselkedési gondjai vannak,a szülők meg határozatlanok erre azt javasolja,hogy csináljanak kistesót az majd segít..:D

Szerintem meg nem kell ebbe belemenni, végképp nem ilyen hordaszerű, kioktató módon.

Látszik, hogy születésétől nehéz baba (de már erre is kigúnyolták, meg magyarázzák, hogy elkényeztette), bármi is lehet a háttérben, karaktervonás, de orvosi diagnózis is.

Másrészt az én 10 hónapos fiam is olyan, hogy az éjjel egy időszakától (kb éjfél) már nem bírja, ha felkelek mellőle. Nem látok semmi extrát ebben. A lányom szintén együttalvó, ő meg ezt sose csinálta, pedig amúgy ő jelölt neuropszichiátriai diagnózisra (vagy csak szélsőséges temperamentum).

Minden baba más, szülés körüli enyhe hipoxia is tud ilyen vigasztalhatatlanul síró babát eredmènyezni pl.

Persze, előbb-utóbb lépni kell a külön ágy felé.

Egy 1 éves gyerek már rég nem kisbaba vagy csecsemő,nem kell azonnal azzal jönni,hogy nekünk könnyebben kezelhető gyerekünk van csak mert mi nem hagyjuk magunkat minden hülyeségre rászedni.

Eddig nem is mutogatott senki magára,hogy mennyivel jobb anya,egyszerűen közöltünk egy tényt:

Nem jó,hogy együtt alszanak.Se az anyának,se az apának,se a gyereknek.

A szülőknek lövik a pizsit ha a gyerek elalszik,a gyerek képtelen az anyja nélkül 5 percet nyugodtan aludni,mert hozzá van szokva,hogy amint kimennek mellőle elég felpattanni,hisztizni egyet és máris mindenki ott terem és vissza feküdnek mellé aludni.

Rég rendelkezik önálló gondolattal egy ilyen korú gyerek és rég azért akaratos,mert hagyják hogy az legyen,ez már nem az a korszak amikor szimplán "jaj,csak hasfájós..".

Nem,ez az első dackorszak,ez hiszti!

Még mindig nem a mi érdekünk,hogy ne kifogásokat keressetek,hanem a tiétek.Hiába fogtok ide írni,hogy milyen tanács van erre vagy arra,ha egyszer az egyetlen tanács még egy köhögésre is az,hogy ne engedd a fejedre nőni a gyerekedet.

Fáj a torkod,köhögni kell? Köhögj,nem némulhatsz meg és bénulhatsz le teljesen ameddig a gyerek alszik.Tedd be a gyereket a kiságyba,így vagy úgy,de ott neki aludnia kell és mehetsz kiheverni a betegséget.

Kedves Kérdező, remélem, megnyugodtál, hogy a jelenlévő gyk-s csapat (bár a kérdésre kevésbé tudott válaszolni), jobban tudja, hogyan altasd a gyereked ill. mikor/hol/milyen pózban szexelj a férjeddel. :) #hála

Viccet félretéve: a gyerek altatása szülői kompetencia, a kérdező és férjének házasélete szintén az ő dolguk. Az együttalvás jótékony hatásairól rengeteg tanulmány született már, a biztonságos együttalvás szabályait betartva pedig kicsi az esélye annak, hogy ráfeküdjön. A szoptatós anyukák amúgy is éberebben alszanak.

Mi is együttalvásnál lyukadtunk ki végül, elaltatom, itthagyom az ágyon, megyek a másik szobába (ahol szintén van egy ágy) szeretkezni a férjemmel (amúgy nem, nem csak ágyban tudunk, a lakás jónéhány pontján :D van akinek ez "lerendezés" másnak meg izgalom meg kreativitás, nézőpont kérdése. Nekünk pknt jót tett, hogy nem várjuk meg, míg hullafáradtan beesünk az ágyba és akkor fogunk hozzá programszerűen), amikor meg elálmosodunk, akkor bemegyünk a szobába aludni. Bumm. Persze közben ezer más esti tennivalónk van.

Félév múlva kap külön ágyat, de mivel szopizva alszik el, így valószínűleg egy ideig kelleni fogok plüssmackónak.

A kérdésedre válaszolva: nekem a kakukkfűtea ill. zsàlyatea nagyon sokat tud segíteni köhögős betegség idején, citrommal, sok mézzel. Mézet amúgy is minden formában. Illóolajok (eukaliptusz, menta, citromfű, levendula, kakukkfű) is csillapíthatják a köhögést, akár éjjelre párologtatva, akár zsepibe cseppentve és onnan inhalálva, akár a párnára cseppentve. Ill. ami még egy varázsszer az az inhalálás: ha van inhalátorotok, akkor sóoldattal/salvus vízzel, ha nincs, akkor a kamillás gőz is segíthet. Kitartást! <3

Ez a baba már nem kisbaba,nem csecsemő,és nem is szoptatja már.Szimplán hisztizik,ezért az ágyban van,és mindenki más is mellette.

Nagyon nem ugyan az elaltatni és letenni mint egész éjjel hangtalanul,mozdulatlanul feküdni mellette és ki se mozdulni mellőle.Ne megerősítsd a helytelen dolgokban,mert még a végén hallgat a védőnőre,és hiszti ellen szül még egy gyereket.. :)

Tudom, hogy nem ugyanaz a helyzetünk, de gondolom, ha ennyire egyszerű lenne a kérdező dolga, és az, hogy behajítja a kiságyba és ráoltja a villanyt mindent megoldana, már megtette volna.

A védőnő meg nyilván hülyeséget beszél.

Uyganakkor a kérdező nem a különszoktatásról kérdezett, de a kommentek fele elrontott gyerekről, szörnyikéről, agyonnyomott babákról meg nulla szexről szól. Nyilván nem jó ez a helyzet a kérdezőnek sem, de a különszoktatásban az a segítség, ha ezt az utat végigjárt anyukák írnak neki (Kérdező, ebben az "Evolúciós nevelés és együttalvás" fb csoportban tudnak segíteni neked), nem pedig a kezdetektőlkülönalvás-pártiak hörögnek és szörnyülködnek azon, hogy hogy lehet így kitolni magunkkal meg a gyerekkel. Ráadásul épp sak elhagyták a szoptatást, nyilván ekkora váltás után egy matrica az a gyerek. Szerintem nagyon elment ez a topic egy anyahibáztató-megbotránkozó irányba, de nyilván majd megerősíti a kérdező, ha ez gyakorlati meg lelki segítséget adott neki. A gyerekének meg elfelejtett szólni az egyéves szülinapja előtti este, hogy "drága csillag, holnaptól nem vagy se csecsemő se baba, hanem nagylány, ím ott a saját ágyikód, holnaptól ott alszol, pelenkázd is át magad, köszike".

34. Még részben egyet is értek dolgokkal, amiket írsz. A kommentek között viszont minősíthetetlen, általános kinyilatkoztatók vannak, a téma és a család ismerete nélkül írogatva.

Más is volt már beteg, aki együttalszik a gyerekével, igen, ilyenkor néha felriad a gyerek. (Úgy mellesleg a kérdező is ezt írja: néha nem ébred fel, néha igen). Isten bizony nem érzem a vilàgvégét. Egy betegség nehéz, van olyan, hogy vki beteg és akkor nyűgösebbek az éjszakàk, nekem a párom volt, hogy egy hétig vért köpött éjjelente és semmit nem tudtam aludni másik szobában sem, napközben meg dolgoztam (még a gyerekek előtt). Ki fogja bírni a gyerek a kicsivel több ébredést.

Pont az kell a lábadozó anyjának, hogy most váltson, és az eddig együttalvó dédelgetett gyereket a hányásig ordíttassa egy újonnan bevezetett kiságyban. Ez vki szerint így itt és most működőképes és jó lesz mindenkinek?

Sziasztok!

Sajnos énis offtopic leszek, de a különágyas kinyilatkoztató véleményekre szeretnék egy saját élménnyel reagálni.

Én ugyanis külön szobába szoktatott kisgyerek voltam. És minden éjszaka a rettegésről, szorongásról szólt. Folyton vártam, hogy jönnek este értem az UFOk és elvisznek, soha nem visznek haza. Amikor már tudtam beszélni, egyik este anya rámnézett a szobába és látta, hogy sírok. Elmondtam neki mitől félek, és kaptam egy buksi simogatást meg elmondta, hogy ez butaság és hogy ezért ne féljek, mert nem visz el senki. De a gyermeki psziché nem így működik! Onnantól csak csendesen féltem tovább minden egyes éjszaka.

A változást ebben a szüleim válása hozta. Az elején apu ki lett paterolva a szülői ágyból és én aludtam anya mellett.

Majd amikor apu elköltözött, akkor vele aludhattam, így mindig a szüleim mellett aludhattam el, nekem nem kellett többet félnem. Amikor apám megismerte a feleségét, a velem egykorú lányával aludtunk együtt, de ő pl. soha nem hagyott magunkra este sem. Mindig közénk feküdt és este mesét mondott vagy énekelt nekünk, majd ha elaludtunk akkor átment apuhoz és ők is együtt aludtak. De később ha úgy alakult, hogy más helyen kellett aludni, és nekem kellett külön helyen külön ágyba vagy szobába aludnom, már nyugodtan aludtam el magamtól.

Egy kisgyereknek meg kell érnie arra, hogy magától aludjon egyedül. Nem minden baba olyan, hogy külön tartod és neki is jó. És még csak az sem biztos, hogy ha külön szobába alszik, hogy ő nem retteg úgyanúgy mint én. Persze anyu tök büszkén mesélte, hogy velem nincs semmi baj már a kezdetektől külön alszom és milyen jó ez mindenkinek. De én bizony attól, hogy nem üvöltöttem torkaszakadtából anyuért még féltem és szorongtam. Akkor is ha "UFOk nem léteznek és ezért buta vagyok".

Úgyhogy én megfogadtam, a gyerekemnek figyelek az igényére. És nem rendezem annyival, hogy ez csak "hiszti". Ha fél a gyerek egyedül, ha mellettem érzi csak a biztonságot, akkor mellettem vagy velünk alszik.