Amelyik anyukának fél-vagy 1 óránként kel hosszú ideig a gyereke, annak később lesznek egészségügyi problémái a kialvatlanság miatt?

Én azért árnyalnám a képet azzal, hogy nők szeretnek ferdíteni, túlozni. Pl. marha fáradt, kétszer keltek 5 percre, de másnap sajnáltatja magát, mert a gyerek éjjel "alig aludt", vagy éppen szeretnek nagyot mondani. ("Az én gyerekem 2 napos kora óta átalussza az éjszakát.")

Persze senkinek nincs oka hazudni és nem is rosszindulat van ezekben sok esetben. De ha ilyet hallok, vagy olvasok, azért én fejben elszoktam osztani kettővel.

Mellesleg ha tényleg annnnyira rossz lenne mindenkinél a helyzet, amiket itt sokszor olvasni, akkor a minimum, hogy a legtöbben nem vállalnának mégegy gyereket, majd sokan inkább egyet sem és szép lassan kihalna az emberiség.

Mocskosul fárasztó a szülői szerep, de azért belerokkanni általában nem szoktak egészséges gyerekek felnevelésébe.

Nekem 4 hónapos kortól másfél éves koráig nagyon sűrűn kelt. Átlagolva 8 ebredés egy éjszaka, voltak rosszabb, voltak jobb éjjelek, aztán fokozatosan jobb lett, 1 éves korától már csak úgy 3-4x ebredt. Azóta viszont szépen átalussza az éjszakákat.

Hogy akkor milyen állapotban voltam, nem ecsetelem (alapból migrénes vagyok, annak se tett jót). Az egyetlen, ami megmaradt a tünetekből, az a feledékenység, de az nagyon.

"de azért belerokkanni általában nem szoktak"

Egyetértek azzal a résszel, hogy sokan ferdítenek, de az, hogy te magad nem hallottál még a kialvatlanság okozta egészségügyi problémákról, még nem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Ajánlom figyelmedbe Matthew Walker Miért alszunk c. könyvét, meg fogsz bizony döbbenni. A kialvatlanság már rövidtávon is iszonyat károkat okoz a szervezetnek (rövid táv: 1-2 hét!), hosszú távon pedig végleges károsodások következnek be. Az alvás egészségre gyakorolt hatásait csak most kezdték el kutatni és még nagyon gyerekcipőben járnak az ismereteink. Például köztudott, hogy az autóimmun betegségek döntő többsége nőket érintő probléma, többségük ráadásul szülés után jelentkezik először. Eredetileg magához a várandósághoz kötötték az aktiválódásukat, új elmélet, hogy nincs-e esetleg a hosszan tartó kialvatlansághoz köze. Nem csak úgy lehet lerokkanni, hogy elveszted kezed, lábad, az is éppen eléggé életminőséget nagyban rontó állapot, ha olyan autóimmun kórképed van, ami miatt rendszeres orvosi kezelésre szorulsz, ami esetleg állandó ízületi problémákkal jár, esetleg olyan átépüléssel, aminek talaján a manualitásod romlik (ha nyelvtanár vagy, akkor ez lehet nem akkora történet, de egy fogorvos vagy sebész esetében egy élet megy tönkre, ha minden, amiért tanultál elveszik egy betegség miatt, ami gyógyíthatatlan). És itt még nem súlyos elváltozásokról beszéltem, de olyan kórképek is vannak, amelyeknél esetleg szervátültetésre lehet szükséged, megvakulsz, vagy simán csak olyan sebek, hegek keletkeznek a bőröd jól látható területein, amivel még utcára menni sem mersz. És ezzel az autóimmunnal egyetlen példát mondtam csak.

Valójában az, mikor anyukák azon versenyeznek, hogy ki aludt kevesebbet azért, hogy ki legyen szaggatva a nokedli, meg a szentséges párjuknak ne kelljen néha néha éjszaka kelni a babáért, pont olyan bűntett a szervezettel szemben, mintha azon menne a verseny, hogy ki zabál több mekis kaját, csipszet, meg csokit. Csak utóbbi következményeit már tudjuk évtizedek óta, előbbi még csak most van feltérképezés alatt.

15# Teljesen feleslegesen írtad le mindezt, hiszen pontosan tudom az alvás mennyire fontos (de azért köszi). Anya vagyok én is (két gyerekkel), így pontosan tudom mit jelent éjszakázni és mérnökként dolgozom, így pontosan érzem azt is, hogy mit tett az agyammal az első néhány év. De nem betegedtem bele, nem rokkantam bele, nem haltam bele. Miért? Pontosan azért, mert a mai napig tojok a nokedlire, vagy a háztartásra ha nehezebb időszakunk van és a férjem nem tartja gáznak, ha kimondom, hogy elfáradtam. Vagy mert nem tartom cikinek megkérni az egyébként vidéken élő szüleimet, hogy jöjjenek el egy hétvégére, mert pihenésre van szükségem. Elküldeni a gyerekeket a férjemmel kirándulni, csak aludhassak egyet... Barátnőktől sem félek segítséget kérni, ahogy ők sem tőlem. És végső soron meg is lehet fizetni egy bébiszittert, aki ott van, amíg az ember 2-3 órát alszik, ha nincs más opció. (Tudom, ez itt mind a "sz*ranya", "másnak szült" jelzőkkel illetendő.)

Nők élnek 70-80-90+ évig úgy, hogy felneveltek 2-4-8+ gyereket. Erre írtam, hogy azért a gyereknevelésbe nem szokás belerokkanni. Sokmillióan voltak és képesek rá most is. Tudom, szar anya az, aki megoldja, segítséget kér és nem azzal haknizik minden másnap, hogy hánySZÁZSZOR kelt a gyereke éjjel.

Az egymásra licitálás szerintem létezik és végtelenül ciki, akkor is, ha megint 0%-ra leszek pontozva. Én azt gondolom nagyon nagyon ritka eset az, amikor tényleg nincs megoldás (gyereket egyedül nevelő szülő, alacsony fizetéssel, barátok, szülők, mindenki nélkül, idióta szomszédokkal), konstans rosszul alvó gyerekkel. Az tényleg brutális helyzet. Nyilván nem erről beszéltem.

13! Azt a példa mondatodat pont írtam tegnap egy kérdés alá a válaszomban. Én azt pl pont azért írtam, mert én, mint anya, a 6x-12x ébredő gyerekem mellett úgy tudtam a legtöbbet aludni, hogy együtt aludtam a gyerekkel - és nem azért, mert szegény gyerek lelke sérül, ha nem ugrok a sírására. Volt, hogy hagytam sírni is, de nem tudtam hallgatni, hogy 2 órán át folyamatosan sírt - mert minden egyes alkalommal addig visított, mint a fába szorult féreg, amíg meg nem nyugtattam én, vagy az apja. Még a szomszéd is hallotta, pedig kertes házban lakunk.

Elég húzós volt az az időszak, de legalább most nagyon nyugodtan alszik végre.