Mindenki azt mondja, hogy a kialvatlanság mennyire megviseli az anyákat a baba születése után, hogy szellemileg leépülnek, stb.. De akkor a 3 gyerekes anyukák hogy bírják?

Nem minden gyerek egyforma, és persze az anyák tűrőképessége sem. Van ismerősi körben nem egy nő, akinek a gyereke vagy gyerekei pár hét után 6-9 órát aludtak egyhuzamban. Nagynénémnek ikrei és egy másfél évvel idősebb fia van, tehát három gyereke volt két év alatt, saját bevallása szerint összesen három hónapig kelt a három gyerek éjszaka, az is tűrhető volt... Anyukám megszivta velem, borzalmas gyerek voltam, hónapokig úgy léteztek apámmal, hogy este anyám kezdte a "műszakot" este 8-kor, majd apám hazaért éjfélkor a munkából, akkor átvett hajnali három-négyig, hogy anyám tudjon aludni egy kicsit. Ezután jött tesóm, akit éjszaka nézegettek, mert nem hitték el hogy normális egy kéthetes gyerektől, hogy éjszaka alszik.:-D

Az én gyerekem 2,5 alatt 2 évet kis megszakításokkal virrasztott végig, de legalábbis rengeteget kelt. A másodikat meglátjuk.

Szóval nagy különbségek vannak.

A kialvatlanságnál nagyobb teher,hogyha a környezeted ezt el is várja tőled,Mert te egy anya vagy és ez a dolgod.

De minden gyerek és anya más meg mindenkinek más a környezete is.

Ismerősömnél 2 gyerek van,1 iskolás meg egy 2 éves,és van 2 nagymama, 2 nagypapa,1 nagynéni(és a párja),1 nagybácsi(és a párja),és mindenki segít,járnak wellnesbe,nyaralni,külföldre,nagy házuk, több kocsijuk saját vállalkozásuk,anyuka mégis kivan teljesen purcanva.

Nekem pl senki segítségem, egy Speciális igényű gyerekkel vagyok, a férjem olyankor megy el a gyerekért pl a múltkor tüdőembólia gyanúval ültem 16 órát a sürgősségin.Na akkor elment a gyerekért. Vagy mikor elkaptuk 4 éve a fasós hányós vírust, és hívtam, hogy jöjjön haza(dolgozott),mert egyszerre hányok és fosok, nem tudom a gyereket ellátni,mert nem tudok kijönni a fürdőszobából.6 éve nem aludtam ki magam, 6 éve,betegen is csinálni kell mindent.Senkinél nem aludt még, és nem volt még 1 este sem, hogy csak úgy bambultok ki a fejemből.Nem nincs másik gyerek, ha 40 ember segítségem lenne, sem lenne több gyerek.

2 gyerekunk van, eredetileg harmat terveztunk,es nem (csak) a nemalvas miatt nem lesz meg egy. Az elso 3 evig borzasztoan aludt, a masodik is kelt, de feleannyit, es o megmaradt legalabb a babakocsiban ellentetben az elsovel. A szules is ezerszer jobb volt a masodikkal, nem lettem utana depresszios sem, sokkal jobb volt az egesz babakor, megha megterhelo is volt (covid elott fel evvel szuletett a kicsi, 3 ev 9 honap van a gyerekek kozott). Szoval nekem a masodik szuletese utani idoszak sokkal konnyebb volt, mint az elso utan, amikor testileg-lelkileg rottyon voltam, es meg aludni is nagyon keveset tudtam.

Azert akartunk vallalni minel elobb meg egyet, mert egyszerre le akartuk tudni a nehezet, az ejszakazos-picigyerekezos reszt. 1 eves volt a nagy, mikor probalkozni kezdtunk, de 2 evig nem jott ossze.

A kicsi olyan 1,5-2 eves koraig volt kis tulzassal alombaba. Nevetos, nyugodt, az alvasa is javult. Szoval ha akkor mar nem szoptattam volna, valoszinuleg mar itt lenne a harmadik, de nem jott ossze, bar olyan sokaig nem is probalkoztunk. Par eselyes honap lett volna talan asszem.

Aztan beutott a dackorszak a kicsinel, es rengeteget sirt, nem lehetett oket kettesben hagyni, pedig amugy nagyon szerettek/szeretik egymast. Ez annyira megviselte az idegeinket (meg mindig tart igy, ket evvel kesobb is), hogy azt mondtuk, hogy eleg ketto.

Mostanra azert rengeteget javult a helyzet, de meg mindig nehez, es lassan ki is futunk a korbol, raadasul nagyon faradtak is vagyunk. En addig ereztem nagyobb kedvet egy harmadikhoz, ameddig kisebbek voltak. Ahogy egyre nagyobbak, ugy vagyom egyre tobb es tobb enidore, es egy ujabb babara egyre kevesbe.

Óriási alvásigényű és idejű ember vagyok, képes voltam 14-16 órákat aludni hétvégén, még felnőttként is.

Aztán a terhességem eléggé nem volt jó, sokat voltam fent éjszakánként, azok az éjszakák iszonyatosan megviseltek.

Amióta megszületett a kisfiam, 2 hónapja, semmi bajom az éjszakázással. Az első nyekkenésre ébredek, boldogan szoptatom, és az esetek nagy részében azonnal vissza is tudok aludni, nem vagyok fáradt, nyúzott, kialvatlan zombi.

Pedig mindenki azzal riogatott, hogy az első hetek, hónapok pokoliak lesznek. Ahhoz képest, az egész terhességem nem adott annyi nyugalmat és örömöt, mint ez a két hónap, mióta megvan a gyerek.

Remélem így is marad minden :)