Miért van az, hogy valaki amint kimondja, hogy a babája tápszeres, rögtön nagy lemondóan hozzáteszi, hogy sajnos? Olyan szörnyű dolog ez a mai világban?

"A kérdésem igazából arra irányult, hogy aki tápszert ad, az tényleg ennyire rossznak érzi-e ezt, hogy állandóan hangsúlyozni kell. Mert én nem érzem annak."

Én sem érzem annak. Nincs végre aggódás, nem töltünk órákat a szoptatással, nincs bűntudatom, hogy mi mindent nem tettem még meg a több tejért, hízik-e a gyerek, stb., stb... Én anno -az őstápszer korában- szinte kezdetektől, 2 hetes koromtól azt kaptam, és lám, itt vagyok 30 évesen makkegészségesen, allergiamentesen, boldog családanyaként.

Amúgy én meg sem merem kérdezni az anyukákat, hogy szoptatnak-e, magamból kiindulva, nem akarok esetleg rossz helyre taposni a lelkében. És aki alapvetően optimista, pozitív, emberszerető egyéniség, nem az alapján ítéli meg az embert, hogy szoptat-e, vagy sem. Ha meg igen: az olyannal nem is érdemes a kapcsolatot sem keresni. Én a 12-es válaszolónál is csak ezt a túlbuzgóságot érzem, amit a LLL is közvetít, nem érzem személyes támadásnak, mert biztosan nem is szánta annak. Csak ez tényleg fájó pont sokaknak. Rólam már lepereg...

Abban igazad van, hogy szar a rendszer, de ha valaki mindent megtesz a szoptatásért, akkor onnan már szerencse kérdése, hogy sikerül vagy nem. Neked szerencséd volt, nekem nem, ennyi.

Amúgy meg valamivel több empátiára lenne szükséged, mert egy kisgyerekhez igenis kell empátia nem csak a hideg racionális érvek, amivel megmagyarázod, hogy mindent meg kell tennie hogy boldoguljon az életben, de ha mégsem sikerül akkor meg vessen magára!? Vagy szétválasztod majd, hogy a gyerekeddel empatikus leszel a többi emberrel meg nem? Ez nem így működik szerintem, de ezt úgysem lehet megmagyarázni egy olyan embernek aki a saját bevallása szerint sem túl empatikus. Ne érts félre, ezzel nem bántani akarlak.

Írta itt valaki, hogy ő nem meri megkérdezni más anyukáktól, hogy szoptatnak-e. Nos én sem, mert tudom, hogy ez nekem is milyen fájó pont az életemben, és én nem szeretnék mások lelkébe ilyen durván belemászni. Te a hozzászólásaiddal ezt tetted (pl. süt a gyűlölet a tápszeres anyukák szeméből). Ez elég súlyos általánosítás. Tudod te akkor mondhatnál ilyeneket, ha mindent megtettél volna azért, hogy szoptass, de mégsem sikerült volna. Akkor tudnád, hogy ez milyen kudarcélmény, de így, hogy neked sikerült te csak azt szűrted le, hogy ha valaki akarja, akkor meg tudja csinálni. Közben meg te is tudod, hogy szar a rendszer. Neked ebben is szerencséd volt, hogy találtál olyan embereket akik segítettek. Nekem is vannak élettani és anatómiai ismereteim, de őszintén mondom engem ezek csak hátráltattak, sokkal nyugodtabb terhességem lett volna laikusként. Te erről is lenézően nyilatkoztál, hogy neked vannak ismereteid. Tényleg azt javaslom, hogyha boldog gyereket szeretnél, akkor próbálj némi empátiát magadévá tenni, mert nem a szoptatástól fognak ragaszkodni a gyerekek és nem is ettől lesznek boldogok.

"Én véleményem, én ilyen vagyok...stb." Ego, ego, ego. Na erről van szó. Értsd meg végre, nem rólad szól.

Nem a "témáról" írtál véleményt, hanem rólunk, ez a bántó és a módja. Értjük mi, hogy állati büszke vagy. De ezt lehet úgy is, hogy nem másokat próbálsz rossz fényben feltüntetni. Márpedig ezt tetted. Ha nem sikerül megérteni még mindig, akkor nagyon sajnálom, de valami kimaradt a személyiségfejlődésedből.

Úgy érzem, ez a kérdés megint elment a személyeskedés irányába, a 12-es rovására. Tény, hogy sokakat bosszanthat a hozzáállása, de szerintem túl sok szót fordított a többség a személyiségének elemzésére.

Mondott valamit, kész. Le lehet pontozni, de szerintem kár minden egyes újabb kommentben az előzőeket fokozni.

Én sem vagyok az ő táborában, de értem, hogy mit akar(t) mondani, még ha nem is a legjobban fogalmazott.