Mi az a dolog, amit barcsak tudtal volna gyerekvallalas elott?

Én a gyerekvállalással tanultam meg kiállni a rokonaim/barátaim ellen magamért és a gyerekért. Ezt a képességet jó lett volna hamarabb elsajátítani, de addig nem érzi magát igazán felnőttnek az ember, amíg nem felelős valaki másért.

Amit nem sejtettem még, hogy az anyai szeretetnek vannak sötét idegtépő percei, amikor az ember legszívesebben agyoncsapná a butaságért üvöltő kétévest. Korábban azt hittem birkatürelmem van, de kiderült, hogy néha kell a távolság, hogy lehiggadjak. Korábban azt hittem, hogy vannak, akik szimplán nem tudják ezt kezelni. De az igazság az, hogy egyet egyet könnyű kezelni, de a 25. Már piszkosul nehéz.

Jó lett volna, ha tudom, hogy gondok előfordulhatnak akkor is, ha mindent jól csinálsz. Egyáltalán nem tudtam olyasmikről, hogy "csak úgy" kialakulhatnak betegségek, adhd, autizmus, megkésett beszédfejlődés és egy rakás szindróma és nem lehet mindent szűrni. Korábban úgy gondoltam, ezekhez valamit el kell szúrni. Hát nem.

A gyerek előtt nem értékeltem eléggé a felelőtlen életmód szépségét. Már eszembe nem jutna extrémsportolni, vagy átszaladni az autók előtt.

Korábban nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz előtérbe helyezni valaki más igényeit.

Bárcsak tudtam volna, hogy annyira rosszul leszek a terhesség elején, hogy 6 héten keresztül leves levén kívül mást nem tudok megenni, és azt is kihányom a b6-tal együtt. Azt is jó lett volna tudni, hogy annyira lemegy a vérnyomásom, hogy elájulok a védőnőnél.

Mindenki csak arról írt/beszélt, hogy "áldott állapot" meg "várandósság" meg "élete legszebb időszaka" stb. Esetleg még annyit tudtam, hogy néhány nőnek van hányingere REGGEL, de elmúlik ha kekszet eszik. Azt se mondta senki, hogy nem csak a szagoktól lehet hányni, hanem illatoktól is (pl. a fahéjtól is rosszul lettem, pedig terhesség előtt imádtam az illatát) Azt sem ártott volna tudnom, hogy az oxitocint csak akkor engedjem, ha érzéstelenítővel együtt adják. Hiába olvastam, tanultam vajúdási és kitolási testhelyzeteket, jó lett volna tudnom, hogy ahol én szültem ott végig csak feküdni lehet, kitolni meg főleg és teljesen hátonfekve (még a párnát is kivették a fejem alól).

Bárcsak tudtam volna, hogy mennyire félti egy anya a gyermekét, hogy minden nap tele van aggódàssal.

Imádom a gyerekeimet és soha nem szeretném őket elvesziteni, még ha néha"rossz anya"is vagyok, mert felemelem a hangom, amikor elszakad a cérna.