Miért lett ennyire elterjedt a liberális gyereknevelés?
Először is leszögezem, a kérdés nem bántó jelleggel született, egyszerűen érdekel, hogy miért nehezítik meg a szülők a saját dolgukat, mert én személy szerint nem látom a pozitív, csak a negatív eredményét.. Játék részlegen dolgoztam, és számtalanszor végignéztem már, hogy a gyerek üvölt a szüleivel, megüti őket, tör-zúz, csak azért mert nem vesznek meg neki valamit..A szülők meg csak könyörögnek a gyereknek, még csak a hangjukat sem emelik fel, és csodálkoznak, hogy semmi eredménye. Nyilván NEM arról van szó, hogy ököllel kéne kiütni a gyerek fogát, de már semmi tekintélyük sincs a szülőknek sokszor. Tudom, hogy már gyerekvédelmi törvények vannak mindenre is, de ezt valamiért támogatják az emberek. Sok emberrel szóba került a téma, de mindig megkapom, hogy egy pofon is mekkora lelki sebet okoz, és mindenki akit vernek otthon utána aggresszív lesz és lezüllik. - Mellékes megjegyzés, ezt abban az esetben valóban igaznak látom, ha szabályosan terrorban él a gyerek, és olyan dolgokért is megverik, amiért nem kéne, vagy durvább testi fenyítést is alkalmaznak, de sok esetben elkényeztett gyerekeknél is látok ugyanilyen végkifejletet.. Az én szüleim az aranyközéputat választották, voltak fokozatok, amikor átléptem egy adott határt, CSAK és kizárólag CSAK AKKOR pofoztak ki, de hamar megtanultam ezeket a helyzeteket kikerülni. A gyerekkori barátaim is nagyrészben egyező nevelésben nőttek fel, és egyikünk sem züllött le, vagy lett emiatt lelkisérült, aggresszívak sem vagyunk. Sőt nálunk vicces sztorinak számítanak és sokat viccelődünk azon, hogy úristen de ki lett porolva a seggünk.. :D Tiszteljük és szeretjük a szüleinket, mi is hisztiztünk, de amit a mai gyerekek csinálnak, azt nem mertük volna megengedni magunknak. Mi a baj az aranyközépúttal? Miért gondolja mindenki, hogy a nagyobb hanggal történő fegyelmezés vagy testi fenyítés minden egyes formája káros? Szerintem amíg következetesen és mérsékelten van alkalmazva - az az a gyerek tudja milyen súlyosságú negatív viselkedésforma váltja ki a kiabálást vagy a pofont, illetve tényleg nem megy tovább egy pofonnál, szerintem ezzel semmi gond. Mégegyszer leírom, nem veszekedést akarok szítani, csak érdekelnek ezzel kapcsolatos (pozitív) tapasztalatok, illetve, hogy ki miért választotta ezt az utat, mert én mint "gyermektelen kívülálló" nem látom túlcélravezetőnek, de nyilván benne lenni más, mint kívülről szemlélődni. Amiket fentebb leírtam, azok csak a személyes tapasztalataim, nem tényszerű megállapítások, érdekelnek ellenpéldák, illetve, hogy ki hogyan harcolta ki a tekintélyét liberális szülőként, ahogy az is, hogy mennyire látszik eredményesnek ez az út a saját tapasztalataik szerint..
30/N
Köszönöm a válaszokat!
Kedves második! Nem azt állítottam, hogy a pofon az egyetlen járható út, mint írtam érdekelnek pozitív tapasztalatok is ezzel kapcsolatban, illetve, hogy liberális szülőként ki hogyan oldotta meg, hogy legyen tekintélye, megtarthatóak legyenek a szabályok, mert személyes tapasztalatok alapján nem találkoztam ilyennel, de ez nem jelenti azt, hogy nincsen. Egyébként azok alapján amit leírtam, nem értelmeztem félre a liberális gyereknevelést, tudtommal azt jelenti, hogy a szülő partnerként áll a gyerekhez bármilyen döntést is hoz, és próbál minnél békésebben, testi fenyítés nélkül, szabályokat állítani a gyerek elé. Szívesen meghallgatom a személyes tapasztalatokat illetve módszereket ezzel kapcsolatban, ezért is tettem fel a kérdést.
Kedves 3-as, ha esetleg bővebben kifejtené a pozitív végeredményekről szóló részt, annak nagyon hálás lennék. Többnyire az érdekelne, hogy hány éves kortól érződik ennek a hatása, illetve az, hogy a szülők ezt hogyan tudták kezelni a kívánt hatás előtt, milyen módszerekkel állítottak szabályokat? Azoknak a véleménye is érdekel, akik itt most hűledeznek, hogy felhoztam a pofon témát. Mint mondtam nem ezt gondolom egyedüli járható útnak, csak érdekel ki hogyan oldotta meg, és mikor illetve milyen lett az eredménye. Azt már sokszor hallottam, hogy a pofon nem megoldás, de az alternatívát még senki sem fejtette ki.
válasza:Mert szemmel vernek azért is, ha hangosabban rá mersz szólni a gyerekre.
A nagyközönségnek semmi se jó. Se az, ha üngyülipüntyüli módon nem bántod a gyereket, és az se, ha kirángatod a boltból. Utóbbiért téged visznek el.
Ha viszont a gyerek hisztirohamot kap a boltban, nem fogja abbahagyni annyitól, ha szép nyugodtan rászólsz, hogy "ennyi volt". Nincs középút.
Abban a felfokozott hangulatban se nem látnak, se nem hallanak.
Éppen ezért utálok nyílt színen nevelni.
válasza:6.vagyok
Totál nem vagyok következetes, de még így sem ütöttem meg a 2 fiam soha. Lehet mázlim van és jók a gyerekeim
Kedves 12.
Tudom, hogy kinézik érte az embert, de nem értem miért így alakult ki.
Nálam az aranyközépútba még beletartozik egy-egy tasli, ha másképp kezelhetetlenné válik a helyzet.
Előző kommentekre reagálva, annak ellenére, hogy engem volt, hogy kiporoltak, soha nem jutott volna kezet emelni a szüleimre, szóval nem hiszem, hogy ez törvényszerű.
De most mindenki megállt ott, hogy feljött a pofon, de az hogy konkrétan mit jelent a "következetesség" illetve, hogy mikortól van észrevehető hatása, még mindig nem írta le senki, pedig erről szólna a kérdés. Vagy hogy mi a békés, de hatásos megoldás arra, ha egy gyerek kezelhetetlenné válik...? Vonatkoztassunk már el a pofontól, nem a saját véleményemet akarom védeni, hanem tényleg érdekel ki hogy old meg hatékonyan ilyen helyzeteket, mint liberális szülő, illetve milyen pozitív észrevehető hatásai vannak a gyerekre nézve?
válasza:6. vagyok.
Nagyon rossz voltam gyerekként lány létemre és kaptam is verést otthon. Na a viselkedésem nem lett jobb, maximum a lebukástól féltem, pluszban még verekedtek is. Aztán volt egy tanárom, aki leült velem normálisan beszélgetni, na akkor elindult a változás. A saját gyerekeimmel is ezt tartom. Nem debilek, lehet hatni rájuk, jobban, mint a fizikai bántalmazással
válasza:Az a baj, kedves kérdező, hogy nem fogok tudni arra válaszolni, hogy hogy reagálnék ilyen helyzetre, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy elkezdjen a boltban törni-zúzni, meg engem verni.
Mi szeretettel nevelünk, legtöbb esetben nagyon nyugodtan kezelünk szituàciókat, és ez a nyugodt, higgadt, de HATÁROZOTT nevelés bevált nálunk. Ha valami szabály, akkor az szabály, és nem kiabálva/pofozva érvényesítjük, hanem leguggolunk hozzá, lenyugtatjuk, majd megbeszéljük. Addig nem kelek fel, amíg a gyerek meg nem nyugodott, és meg nem beszéltük. Nálunk ez beválik. Tegnap voltunk a Tescoban, kb minden második karkötőt levett, hogy az kell neki, én meg mindegyikre mondtam, hogy nem fogok 2000 forintot kiadni egy műanyag karkötőért, és ha talál valami normális áron lévőt, akkor kaphat egyet. Nem találtunk, egyetlen hiszti nélkül elhagytuk a boltot... Pedig amúgy nagyon akaratos gyerekem van. De valahogy a higgadtságom, határozottságom segít ezeken a dolgokon.
válasza:Az én fiam még csak másfél éves, tehát úgy oldom meg az ilyen helyzeteket, hogy én vagyok az erősebb. Ma nem akart eljönni a játszótérről. Mondtam neki már előtte, hogy hamarosan indulunk, aztán mondtam neki, hogy még sütünk 3 homoksütit és indulunk, aztán mondtam, hogy indulunk. Fölvettem, beraktam a babakocsiba, de megfeszítette magát, kibújt. Oké, újra fölvettem, és akkor már számítottam rá, hogy ez lesz és így már sikerült bekötnöm. Kicsit sírt, de haza tudtunk menni. Folyamatosan halkan beszéltem hozzá, hogy most indulunk haza, és látom, hogy ő szeretne maradni és szomorú, és majd holnap is kijövünk.
Amit nem csináltam: nem kiabáltam rá, nem ütöttem meg, és nem fenyegetőztem azzal, hogy otthagyom. Azért nem, mert ahhoz, hogy hallgasson rám, az kell, hogy biztonságos legyen köztünk a kapcsolat, stabil, erős legyen a kötődése. Ezt a kiabálással, veréssel, otthagyással fenyegetőzéssel, szeparációs büntetésekkel súlyosan lehet rombolni, ezért ezek hosszú távon nem célravezetőek. Nyilván nekem is elborulhat az agyam, lehetek kimerült, nem biztos, hogy ezek sosem fognak előfordulni, de nem része a normál ügymenetnek, alap nevelési repertoárnak.
Aztán persze hogy hosszú távon működni fog-e, azt nem tudom előre biztosra megmondani. Mikor én voltam gyerek, működött.
válasza: válasza:És akkor jön is a kövi sztereotípia.
"Ellehet neki magyarázni, miért nem jó amit csinál, ez a jó nevelés".
Mondd ezt a bátyám 14 éves lányának, aki tényleg SOHA még csak egy kézreverést sem kapott. 19 éves pasinak küldözgetett magáról meztelen fotókat. :)
Először elmagyarázták neki, milyen következményei lehetnek ennek. Másodjára telefon elvétel 2 hónapig, de egy legyintést sem kapott. Harmadjára is megcsinálta a lány, ott rendesen elverték a seggét.
Én nem hibáztatom.
Másik sztori, barátnőm 14 éves húga, 18 éves csávó. A csaj terhes lett, meg akarta tartani. A szülei nem engedték, a csávó nem is tudott róla, a lány nem is merte elmondani neki. Elment abortuszra. De nem bánották a lányt, inkább írattak fel neki nőgyógyásszal tablettát, plusz pasi kezébe gumi.
1 évre rá, megint terhes lett a lány, abortusz. Apuka nagyon elpicsázta a lányt, pasi kitiltva a házból, suliba vitték és haza hozták autóval.
És ezek már tinik, akik édes kisbabák voltak, soha egy nyakon húzást nem kaptak.
Nyilván 5 évest még könnyebb megzabolázni, elég ha csak erősen tartod egy hisztiroham közepén, de ha egy 13-14 éves nem érti meg a problémát, az óvodás megfogja, vagy a kisiskolás, mert jajj nem szabad, rossz? :)
Nem minden gyerek ugyanolyan, igenis lesz olyan gyerek míg világ a világ, akinél nem hat a következetes nevelés.
válasza:A testvéremet soha nem bántották, engem igen (nyugi, nem vertek, nem tartom annak, néha nyakon vertek).
Annak ellenére, hogy tesóm volt a kedvenc, a következetesen nevelt, egy baromi nagy rohadék lett. Szüleinket nem látogatja, már nem beszél velük. Rengeteget ivott, egyetemet 26 évesen kezdte el, addig anyámék nyakán lakott és eltartatta magát, 1 hónap munka, 6 hónap munkanélküliség és bulizás.
És mai napig azt vallom, ha engem nem fogtak volna, nem kaptam volna meg a nyaklevesem, nem itt tartanék az életben. Mert igen, tudtam, ha haza megyek úgy, hogy megint egyes lesz, anyám nagyon mérges lesz, akár még nyakon is ver.
Azóta 3 diplomám van és 2 nyelvet beszélek folyékonyan. Ha úgy tartanak, mint testvéremet, akkor mai napig senki lennék.
És félreértés ne essék. Nem azt mondom, hogy akit ütnek, abból lesz ember! Sőt, megvetem a verést.
Én azt mondom, hogy vannak olyan gyerekek, amilyen én is voltam, hogy lezüllöttem volna, ez 100%, szerettem a balhékat, mindig benne voltam a verekedésben. De mikor anyum elsőnek úgy kiakadt, hogy megütött, próbáltam mindig jobbá válni. Nem, a dicséretet nagyívben lexartam, még mielőtt jönnétek a "más módszerrel". Egyes egyedül az tartott kordában, ha anyum meglegyintett kicsit. Engem ez vitt előre, hogy ne egy rossz gyerek legyek a sok közül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!