Mi a véleményetek arról hogy a gyereket nem szabad megütni,vagy kiabálni vele?

Ütéssel teljesen egyetértek.

Kiabálás más téma: nem mindegy, hogy mit kiabál a szülő. Más, amikor a gyereket minősíti, és más, ha azt kiabálja anyuka, hogy mérges vagyok, nem bírom, elegem van, nem mondom mégegyszer, 100.jára kérlek, stb stb. Ezek okésak. De ha valaki azt kiabálja, hogy te hülyegyerek, vagy b+, csináld már, vagy esetleg minek szültelek meg, na ezek szintén bántalmazások.

Erre mondom azt, hogs van az elmélet és a gyakorlat

Engem gyerekkoromba vertek. Nem megütöttek, hanem kékre lilára vertek. Rengeteget ordítoztak velem. Megfogadtam, én nem ilyen szülő leszek.

Viszont amikor 273xelmondom, hogy ne másszon fel az ablakba, mert kiesik. Vagy hogy ne üsse az akváriumot mert eltörik (csak 2 random példa), ő meg csakazértis csinálja, na akkor van hogy elordítom én ia magam.

2x kapott eddig, de csak ilyen kézsuhintást. Jól ki is röhögött.

Én abból tudok kiindulni, ahogy engem engem neveltek a szüleim. Én is így fogom a fiam. Gyerekként elég rossz voltam, elsőre anyám mindig csak szólt, aztán erélyesebben álltalában itt már észrevettem magam, ha nem akkor kiabált. Ordítani nem ordított velem soha. Tiniként a helyzet a rosszabb lett, még kezelhetetlenebb lettem, és igenis volt az a szituáció amikor kaptam egy egy pofont. Nagyon jól tették, megérdemeltem, az mimdig visszarántott kicsit a valóságba.

Tehát szerintem a kiabálás elkerülhetetlen, kicsi gyereket nem ütnék meg, de egy nagyobbat aki tisztában van a tetteivel, tényleg nagyon durva helyzet alakul ki azt én is felpofoznám, hogy kicsit vissza térjen a realitás talajára, feltűnjön neki a viselkedése.

(Engem egyetemig két kezemen meg tudom számolni hányszor pofoztak meg, így értem ezt a pofon dolgot). Nyílván nem szabad belőle rendszert csinálni, mert akkor elszáll a komolysága.