Meg lehetne oldani, hogy a gyerekek ne a saját vér szerinti családjukban nevelkedjenek?

Remélem, sosem leszel politikus és gyámügyes sem.

Mi a francnak cserélném ki a saját gyermekem egy idegenével? Ennek kb annyi "értelme" lenne,mint anno a népességcserének volt.Baromi nagy marhaság!

Egyébként pedig a gyermek örököl belső tulajdonságokat is a szülőtől, így nagyobb az esély rá, hogy harmóniában élnek majd együtt.Következtetni lehet majd arra is, milyen betegségekre lehet a gyereknek hajlama.Most pl ha én szülök egy normálisat, egészségeset, akkor kapjak cserébe egy olyat, aki elmebeteg hajlamokat hordozhat magában?! Csak példaként...

Egyébként pedig hiszek benne, hogy a családok efféle megbolygatása, "cserélgetése" valahol mindig egy negatív nyom maradna.Gondolom, nem hallottál még családállításról.Én hiszek abban, hogy a kényes családi rendszer ilyen fajta felborítása káros következményekkel járna akár több későbbi generáció életében is.

Szerintem meg kobozzuk el őket és nevelje őket az állam, mint Spártában.

Jó lenne, mi?

"Nem szerettétek volna soha megérteni a természet által kialakított társadalom működését?"

De igen és épp ez a bökkenő! Hogy amiről te kérdezel, az "művi" társadalom! És ez engem például, taszít.

Alapvetően szeretek olyan dolgokról is elmerengeni, amelyek teljesen valószerűtlenek, de ennek a kérdésnem én sem értem az értemét. Leírhatnád, hogyan/miért jutott eszedbe, kíváncsi vagyok! :)

Milyen előnyei lennének?

– talán kicsivel több csecsemő maradna életben, mert a véletlenül teherbe esett nők nem tennének meg minden (olykor brutális) intézkedést, hogy megöljék a gyereküket, hiszen nem lenne gond, hogy ki fogja felnevelni, ha ők nem akarják;

– a fentiből adódóan több gyerekre vágyó, de meddő pár juthatna gyerekhez.

Milyen hátrányai lennének?

Tudod, a gyereknevelés nem pusztán racinális dolog, nagyon is szerepe van benne a „kémiának” és az érzelmeknek.

– szenvednének a szülők, hogy elveszik tőlük a gyereküket;

– szenvednének a gyerekek, akik nem a vér szerinti szüleikkel élnének (olvass utána, még a szerető örökbefogadó családokban felnövő gyerekek is megkeresik a vér szerinti szüleiket, tudniuk kell, honnan jöttek, mi történt az anya terhessége alatt velük – vágynak rá, hogy legyenek „gyökereik”)

– sokkal több családon belüli agresszió, elhanyagolás lenne. Sajnos még sok mostani örökbefogadó is azzal takarózik gyakran, hogy „ő mindent megtett”, hogy rendes ember legyen a gyerekből, de hát az „rossz géneket hozott”. Nos, lássuk be, elég sok primkó embertársunk van, nem hiszem, hogy felül tudnának kerekedni ezen. Ráadásul sok esetben az mentheti meg a gyerekeket az agressziótól pont, hogy „olyanok, mint az apjuk/anyjuk”.

– a másik oldalról nézve: képzeld el, hogy mondjuk egy igen alacsony IQ-jú család hasonló képességű sarját kapja két elég értelmes szülő. Akármilyen intelligensek, nyilvánvalóan baromi nehéz lehet kezelni azt, hogy a gyereked kicsit sem közelíti meg a te képességeidet. És fordítva: mi lesz az olyan gyerekből, akiből rendes nevelés mellett tán a rákellenes gyógyszer feltalálója válna, de az utolsó putriban nem engedik iskolába sem?

Ezeket most nem azért mondom, mert lenézem azt, aki nem világhírű tudós. :)

Arra próbálok utalni, hogy amellett, hogy esetleg ezek a gyerekek és szüleik is szenvednének, a társadalomnak sem túl előnyös szituációk ezek.

A fentiekkel csak épp karcoltam a témát, de most utószóként leírom, milyen akadályát látom a jelenben az általad felvetett ötlet megvalósulásának: röviden egy orbitális f***ság. :) Hosszabban: számomra már az is kiborító, amikor a „három szoba, három gyerek, négy kerék”-szintű szólamokkal jönnek. Miért? Mert nincs egyértelmű igazság, és az emberéletet nem lehet pusztán gazdasági szempontból tekinteni. Persze de, lehet: idióta hadvezérek és politikusok ezt tették és teszik. Csak hát, kérem, minőségre kellene törekednünk, nem mennyiségre. ;) Ráadásul ahogy szerintem nem szabad az embernek eltűrnie, hogy gondolataiban korlátozzák, ugyanúgy nem szabad tűrni, hogy a személyes szférájába beleavatkozzon az állam. Pont mindenkinek magának kell eldöntenie akar-e gyereket, és ha igen, akkor hányat.

Így szülőként azt tudom csak mondani – és bizonyára nem vagyok egyedül ezzel –, hogy sürgősen más országot/földrészt/bolygót keresnék magamnak, ha ilyet vezetnének be. És szerintem minden jó érzésű ember így tenne, még akkor is, ha nincs gyereke és nem is akar gyereket.

Szerintem meg minden nap kenjünk a fejünkre egy pohár tejfölt mindannyian.

Nem értem, hogy mi értelme lenne, de tök király már, hogy tiszta tejfölös a hajunk minden nap!

Ha a természet rendjét szeretnéd megérteni, akkor inkább az állatvilág felé fordulj, ne az emberekhez. :)

Biztosan hallottál már a feromonokról, hogy a párválasztásunk sem véletlen vagy logikus gondolatok következménye. Namármost ilyen alapon miért nem pároztatunk egymással véletlenszerűen embereket? Lehetne olyan, mint a régi kínai „feleséglottó”. Persze voltak idők, amikor nem szerelemből kötettek a házasságok, de ott volt némi racionális háttér legalább (egyesítsék a birtokaikat gazdag családok pl.).

De eme gyerekcserebere mellett milyen racinális érv hozható fel?

"Veled lenne a gyereked, csak az nem a vér szerinti utódod lenne. Eleve az adoptált gyerekkel alakulhatna ki kapcsolata a szüleinek. Nézz meg adoptált gyerekeket. Ők azokat szeretik, akik felnevelték, mert a nevelésben vannak tudatos dolgok. A gyereknemzésben ösztönös dolgok vannak java részt."

Kérdező te nagyon nem értesz valamit, vagy csak nem akarod megérteni. Attól, hogy valaki szereti az örökbefogadott gyerekét, vagy a gyerek a szüleinek tekinti az örökbefogadókat még hiányozna neki a vér szerinti gyereke. Ráadásul nem is biztos, hogy ilyen kötődés, szeretet kialakulna, akkor ha kényszer lenne az örök beadás, fogadás. Most nem az. Nyilván akinek nem lehet gyereke, az örül, mint majom a farkának, ha van lehetősége örökbe fogadni. Most ez nem kényszer, hanem kiváltság.