Tényleg olyan nagy kérés lenne, hogy a férjem csináljon valamit a neveletlen gyerekével?

A férjemnek van egy gyereke az előző házasságából, aki ADHD-s. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lenne ennyire neveletlen. Kéthetente hétvégére jön hozzánk meglátogatni az apját, na, az számomra maga a Pokol. Smmi nem jó a kisfiúnak, nagyon válogatós az ételek terén is. Folyton csak futkározik, fél órát nem tud nyugton ülni. Ha valamit kérek tőle, csak többszöri felszólításra hajlandó megcsinálni.

Szóltam neki, hogy hűvös van, vegyen fel egy kismellényt vagy valami. Ő csak azt hajtogatta, hogy nem is fázik, és ebből állt az egész napom. Szóltam rá kedvesen, erélyesen, de őt teljesen hidegen hagytam. A végén -természetesen- nem vett fel semmit, hiába kértem. És ez csak egy példa volt, körülbelül minden szutuációnak ez a végkifejlete. Sajnos nincs semmi eszközöm, amivel tudok hatni rá. A szülei nagy liberalisták, nem szabad megütni, se felemelni a hangot a gyerekkel szemben, mert sérül a pici lelkecskéje.

Meg is lett az eredménye a nagy liberalizmusnak! Múltkor is odáig fajult a helyzet, hogy vissza is beszélt. Ha most ilyen, mi lesz vele 10 év múlva?! Te jó ég! Belegondolni is rossz!

Fogalmam sincs, mi-tévő legyek, kétségbe vagyok esve. Úgy érzem az anyja a gyereket direkt ellenem hangolja. Nem tudok mit csinálni, bele fogok őrülni a tehetetlenségbe. Mit csinálnátok a helyemben?