A szüleim lelkileg teljesen elhanyagolnak! Már nem bírom!?

Cseréljünk. Az enyémek olyan sokat foglalkoznak velem, hogy az már iszonyú irritáló. Tudom, hálásnak kéne lennem, de mivel egy cseppet sem vagyok családszerető ember, így jobban örülnék, ha nyomnák nekem a pénzt én meg mennék amerre jólesik.

Az enyémek is ilyenek, de már nem nagyon zavar, mert nem jelentenek nekem semmit. Megoldottam máshogy.

Az sem jó, hogy éppen alszom (ami számomra a legfontosabb időtöltés, szeretem magam kivonni a világból) és kirángatnak, hogy jajj, menjünk sétálni. Én inkább haverokkal üldögélnék, nem szeretek a családdal lenni, de ez emberfüggő, nekem az a fontos (tudom, hogy szemét dolog), hogy kapjak pénzt, kaját, főzzenek rám és legyen tiszta ruhám. Persze nem vagyok a szüleimmel bunkó, de én nem vágyom együtt töltött percekre. Az ember mindig azt akarja, ami nincs neki :)

Nem tudom, milyen vagy, és ik milyenek, de a kedvesség és szeretet sokat számíthat. Este hazajönnek a munkából, tiszta fáradtak, ledőlnek a kanapéra. Vigyél neki valamit, például inni, vagy valami nasit (itt konkrétan egészséges dolgokra gondolok, mint a gyümölcs, abból elvileg nem lehet baj), kérdezd meg milyen volt a napjuk, sokat dolgoztak-e, meg még pár kérdést nyugodtan feltehetsz, aztán mesélj a te napodról is, mi volt a suliban, milyen jegyeket kaptál (itt lehet, hogy a rossz jegyekkel kéne kezdeni, ha van, lelkesedj a jó jegyeidért is) ...barátnőiddel miket csináltál, és szerintem bármiről mesélhetsz, ha meghallgatnak, az már jó jel.:) Remélem, tudtam segíteni! Hajrá hozzá!