Az mennyire számít furának, ha egy gyerek csak úgy hajlandó játszótérre menni, hogy nincsenek ott más gyerekek?

Én gyerekkoromban sem szerettem a gyerekeket (azóta sem változott). Óvodában is inkább szívesebben beszélgettem az óvónővel, játszótéren is egyedül játszottam vagy nővéremmel.

A mai napig kivagyok a céges kötelező programoktól, de még a kollégák előtt való evés is borzasztó. Megoldom, de utálom az összes ilyesmit. Hamarosan lesz egy külföldi, több napos meeting, már most, hónapokkal korábban szorongok miatta.

Az igaz, hogy csak egymás mellett játszanak a kicsik, de attól még észreveszik és figyelik a másik játékát, utánozni próbálják. És a társas interakciókból is sokat tanulnak, hogy az az ô játéka, ez az enyém, a másét nem vesszük el kérés nélkül, nem romboljuk le a másik homokdombját stb. Együttmûködni még nem tudnak, de tanulnak önfegyelmet, meg a békés egymás mellett élés szabályait, és sok új játékötletet.

Szóval hülyeség kijelenteni, hogy a kicsiknek semmi pluszt nem ad a társaság.