Buntudatom van, ti mit tennetek a helyemben?

Én visszamentem dolgozni, mert várták vissza, jó a munkahelyem és jól keresek. De ez én vagyok.

Te dönts úgy, ahogy neked tetszik, a férjednek és a gyereknek tartozol "elszámolással".

Nekem sem volt hova visszamennem. De felcsaptam a netet és kerestem.

Nekem minden bajom lett volna, ha itthon vagyok konkrétan 0 bevétellel (hiába éltünk volna el csak férjem fizujából is).

Egyszerűen haszontalannak éreztem magam abban a 3 hétben is, mire elkezdtem dolgozni.

Így is kisimult vagyok ahhoz képest, mint még a gyerekkel otthon voltam.

Szerintem elég sokan éreztek már úgy, hogy épp nincs kedvük dolgozni. De elég kevesen tehetik meg. És akkor vannak olyanok is, akik szeretik a munkájukat, csak elfáradnak.

Azért, amit már írtak, nem annyira biztonságos egy lábon állni egy háztartásnak, mert ha apu kiesik bármiért (betegség, halál, tartós munkanélküliség, válás), akkor megszívjátok mind. A kapcsolat is keveseknél bírja azt az felállást, ha az egyik csak hozza a pénzt, a másiknak meg cserébe ki kell szolgálni - illetve valahol ez működik, kielégítő a feleknek, máshol gyorsan hatalmi harc lesz belőle.

Azt sem tudjuk innen megítélni, mennyire lenne ez hasznos neked, tényleg kipihennéd magad és ehhez kell-e egy egész év. Vagy fel tudnád használni az idődet önfejlesztésre, új célok megvalósítására vagy a végén csak még nehezebb lenne visszaszokni, munkát találni, ami inkább depressziót, magányt, bezártságot és a haszontalanság érzését hozná magával.

Hát ez a te döntésed. Engem zavarna, ha el kéne tartani és otthon lógatnám még 1 évig a lábam, miután már 3 évet otthon ültél.

Én 2 év után visszamentem, mert fontos, hogy érdemi munkát végezzek és ne itthon lógjak.

Arróp nem beszélve, ha a pároddal történik valami (lelép, baleset éri, kirúgják) akkor mit csinálsz?