Kiborult a gyerekem az ovikezdéstől vagy mi?

Kislányom épp 3 éves, tegnap kezte az ovit.

Járt bölcsibe 1 évet.

Gyönyörűen bement reggel, nem is kellett ottmaradnom, ebéd után mentem érte.

hazafelé már fura volt, idétlen volt, mint aki megzizzent, de hát ugye betudom ennek az első napnak.

Majd otthon fektettem volna le, de csípett, rúgott, harapott, visított. Végül vhogy elaudt.

Du. is tök agresszív volt, nem bírtam vele, de azért estére nyugi lett, és szépen sikerült letennem aludni szeretetben, békében, és végig is aludta az éjszakát.

Majd reggel a kelésnél elszabadult a pokol.

Azt mondta egyedül öltözik, de nem tette, 40 percet ült a ruháit maga alá gyűrve, és visított, sírt, lila szájjal, mert ugye a pizsit már levettük.

Nem tudtam se hozzáérni, se nem öltözött, se nem hagyta, hogy segítsek neki, mert egyedül, egyedül, egyedül...

végül már el kellett volna indulnunk, így elszakadt a cérnám (amit nagyon szégyellek), és erőszakkal felöltöztettem, végig visított, mint akit nyúznak, és egész úton is sírt, az oviban mintha elvágták volna...állati lelki furdalásom van, reggel óta bőgök...

Nekem eddig a hiszti kimerült abban, hogy sírt vmiért, én felvettem, és kész, pár perc bújás, és megegyeztünk valamiben mindig...

Szerintetek most ez az ovitól van?

Másnak is volt ilyen az ovikezdésnél??

Mit csináltatok? Elmúlt?

Én ezt így nem akarom, nem akarok egy ordítós idegbeteg anyuka lenni, teljesen kivagyok...