Helyzetmegoldási tippet kérnék, gyerekek közti probléma?

Igen, én végig ott vagyok, a terem ajtaja nyitva végig, előtte az előtérben vagyunk, az ő anyja másik edzésen van, ami fél órával tovább tart mint a gyerekeké, olyankor velem és az én gyerekemmel van a kisfiú, játszunk, rajzolunk. Nem csak az enyémet vêdem, de a másik gyereket nincs mitől. Az enyémet inkább csitítani kell, nem provokál, edzésen sem 95 százalékban. Direkt rákérdeztem többször, az edző is mondta, meg hát nyilvánvaló, de mindig mi szívtunk, általában a kiabálásra figyelnek oda, és az enyém kiabál, a kissrác csendes. Majd edzés után egy irányba megyünk még játszanak egy órát a gyerekek szabad területen, hogy összeszokjanak.

Az anyja is látja ezeknek egy részét( pl az anyuka ölelőset), arra nem szólt, meg ha néha gúnyolja sem szól rá, de alapvetően a közös játék is azzal telt, hogy ő fegyelmezi az övét, én meg az enyémet csitítom vagy szólok, hogy ne vigye túlzásba a sértődést, nem utálkozhat.

Ebben a hónapban nem mentünk edzésre, az anyja írta, hogy így is ki kellett küldeni, illetve többször volt ilyen mikor nem voltunk, meg hát előttünk jóval jártak, az edző meg is mondta, hogy a kissráccal "történetük van", de az enyém reakciói nagyon jó alapot adnak neki..

Tényleg rajta voltunk, hogy megoldjuk a dolgokat, az enyém mindenen jobban berág, de a kissrác folyamatosan provokálja, hogy kibukjon. Nem csak az enyémet, ha nem vagyunk ott, másokat is. Volt hogy szólt más, hogy mással is ezt szokta csinálni, mint az én gyerekemmel. De ugye a többi gyerek nem pukkancs, az enyém felkapja a vizet látványosan, úgy meg élvezi kikezdeni az idegeit, jobban rászáll.

Most pl olyan ugrott be a gyereknek, hogy örül, ha kiküldik a kissrácot, mert korábban kiállításnál vicsorgott rá(gondolom hogy cukkolja), és úgy érezte támadni fog. Nyilván ez is provokáció, az enyém túlreagál(nem fogja a gyerek megtámadni), de ez így nem oké. Meg hogy eldobta az emlék kavicsát, amit az enyém megmutatott, és kérte, hogy ne. Ezt most karácsony után mondta, tök kibukott a buszon, kiabált és sírt is, hogy utálja a gyereket.

Mindegy, jövőre abbahagyjuk a közös játékokat, pontosan érkezünk, pontosan távozunk, illetve kezdünk másik helyen is. Tudom, hogy az enyém is nehezebb gyerek, nehezebb az érzelmeit kezelnie, és együttêrezni nem mindig megy vele, a kissrácnak is nehezebb, de nem akarok ezzel többet foglalkozni. Az anyját amúgy bírom nagyon, az edző is jóérzésű egyébként, és van, amikor le a kalappal a kisfiú előtt, nagyon nagylelkű tud lenni, talán idővel változik a viselkedésük, ha kevésbé lesz feszült a helyzet.