Van itt olyan szülő, akinek a gyerekénél figyelemzavart állapítottak meg, de NEM hiperaktív???

Az enyém figyelemzavaros, nagyon keményen és puhán kell fogni egyszerre, hogy működjön.

Szerintem sem ér sokat a legtöbb gyógyped, de a gyerekek bírják őket mert cukiskodnak és babusgatják a sok szegény sérült gyereket, szóval ha ennyi hasznuk van, már megéri.

A figyelemzavaros gyereknek edző kell minden feladathoz, aki cseszteti(motiválja) hogy csinálja már szépen vagy szigorúan, mikor mire van szükség.

Szerintem a lányod ADDs, őket szokta annyi kudarc érni, hogy a kedvük is elmegy a próbálkozástól, ezt az önbizalom hiányt azonosítják sokan lustasággal.

A figyelem problémás gyereknek nem fog fejlődni a figyelme soha az életben, csak megtanulja kezelni az elterelődő figyelmét, erre kell neki az edző, aki sorozatosan nagyobb önállóságot hagy, de keményen követel, ha viszont kibukik a gyerek, megértő.

Az én gyerekemnél ez válik be, hajtani kell, ha pedig kiborult, dajkálni kell a lelkét, mint egy babánál. Az kell, hogy meglegyen belül az erős motiváció, végig kell csinálni vágy, és tudja, hogyha elkalandozik, figyelnie kell újra, különben elbukik egy kis hibán is, már nem fog visszatalálni a feladathoz.

A figyelemzavar pont az, hogy nem képes figyelni folyamatosan, ha un valamit. A legtöbben képesek. Nem az, hogy nem akar, hanem NEM KÉPES. Leül, neki kezd és nem tud figyelni, kinéz az ablakon, bambul, a lábát babrálja, kezét, a radírt, a ceruzát, rajzolgat.. utána meg lelkiismeretfurdalása van, amiért nekifut sokszor és nem megy neki.

Az emberek nagyrésze diagnosztizálatlan figyelemzavaros, akik buta vagy rossz gyerekek vagy lusták voltak ês "nem érdekelte" őket a dolog, ők azok.. a többit se érdekelte, mégis oda tudtak figyelni az uncsi anyagra.

Kedves anyuka!

Sokan nem tudják, de a pszichológus NEM ADHAT hivatalos diagnózist sem adhd-ről, sem intellektuális képességzavarról!

Csak diagnosztika, és pedagógiai szakszolgálat.

Mérhetetlen módon dühít és képtelen vagyok ezeket elhinni...

Egy gyógypedagógus

De adhat. Orvosi diagnózist. Ami arra jó, hogy anyuka megnyugodjon, hogy nem nevelési hiba, nem lustaság, és a gyerek nem tehet róla.

Az iskolában valóban nem veszik figyelembe, de ahogy korábban leírtuk többen is, az iskolában semmire nem mennél a diagnózissal. Csak egy bélyeg, segítséget nem kap. Nekem két gyerekem is figyelemzavaros, és évek óta kapnak "fejlesztést". Meg sem tudom számolni, hogy hány gyógypedagógus foglalkozott már a gyerekeimmel, és nem tudnak, nem is akarnak segíteni. Ahogy a 24-es írja, én sem gondolom, hogy lehet ezzel bármit kezdeni. Nekik kéne megküzdési stratégiákat kialakítani. Hogy legyen tudatában, hogy hol téveszthet, mit kell többször átnézni, hogy legyen egy részletes terv, hogy mit és hogyan milyen sorrendben csinál meg. Esetleg ezt vártam volna a gyógypedagógustól, hogy ebben segítse, de igazából semmi nem történt. Viszont pl. nem veszik fel a gyerekemet alapítványi gimibe, mert ők félnek ettől, és elutasítják. Hiába van kiírva, hogy dolgozatnál több időt kell neki adni, egyik tanárt sem érdekli. Az elején bemászkáltam a suliba, hogy szóljak nekik, de már belefáradtam, hogy mindig emiatt veszekedjek. Semmi értelme. Ne kérjétek ki a Szakszolgálattól a papírt, mert inkább árt, mint használ. És ne adjatok ilyen tanácsokat az anyukáknak, mert a gyerekek előtt sok kapu bezáródik emiatt.

A szakszolgálat 20 perc alatt lerendezi a gyereket, nem is szólnak hozzá, összerakatnak vele egy kirakóst, szerepjátékoztatják és figyelik, ahogy játszik.

A fejlesztés is játék, memória, csipesz és színezős, sorbarakós, keresős,közben agyon dicsérik a gyereket és beszélgetnek vele. Ez a cukiskodás.

Nincsenek működő fejlesztések, a legnagyobb fejlesztő az idő és a tapasztalat a gyereknél, de ami nem megy, az mindig nehezebb lesz neki. A gyerekek maguktól is fejlődnek, sokszor ugrás szerűen.

A szakszolgálatra nincs szükség diagnózishoz, általában elsietett kódokat adnak minimális vizsgálattal.

Pszichiátriára kell menni egyhetes megfigyelésre, de még az is jelentéktelen apró képet ad a gyerekről.

Ha meg is mondják, mi a neve a gondnak, nem lesz megoldás, a gyógyszer sem válik be sokszor. Ezzel együtt kell élni, próbálkozni minden módon, hogy javuljon, szoros ellenőrzés mellett élni, amíg lehet.

Tudom nagyon kimerítő cukiskodva játszani sok gyerekkel naponta és keresni a dicsérhető felületet, de a gyerekek jóérzésén kívül nem lehet változást elérni, mert a legtöbb testi probléma és az agy nem módosul pár olyan ingertől, ami amúgy is éri a gyereket.

Pedig a 28-as megmondta a tutit. Nem tudnak mit kezdeni vele! Nem tudnak!

A lányomnak 137-es IQ-ja van, egyszerűen nem tudnak neki olyan feladatot adni, ami segítene a gondon. Kihallgattam néha a foglalkozásokat, amelyeket a gyereknek tartottak. 1-8. osztály összevonva, a következő feladatok voltak:

-az alábbi képek melyik évszakhoz tartoznak? (Egy elsősnek sem kihívás, de 8. osztályban?!)

-mondj tárgyakat, amelyek puhák (khm, egy 8. osztályos gyerek biztosan erősen fejlődni fog tőle.)

-mondj háziállatokat

Én értem, hogy a gyógypedagógus sokszor szellemi fogyatékos gyerekekkel foglalkozik, de könyörgöm, integrált iskolában, 1-8. osztályig összevont csoportban ez lenne a kihívás, hogy ismerd fel az évszakokat?! Egy átlag gyerek kiscsoportos óvodás korában már tudja ezeket. Ez valami vicc? És persze, amelyik gyerek hajlandó volt leereszkedni idáig, az nagyon meg volt ám dicsérve.

Online oktatáson a 4. osztályos gyereknek 2. osztályos nyelvtankönyvből küldött feladatokat a gyógypedagógus, pedig nyelvtanból végig 5 volt. Gondolom ezt küldte mindenkinek 1-8. osztályig, a problémától függetlenül. Csak azért erre a diplomára annyira nem lennék büszke.

Tv-t, számítógépet, telefont kikapcsolni, sok vitamin, főleg D-vitamin, sok ivóvíz, és aludja ki magát.

A fejlesztések oviban még segítenek, iskolában már gőzük sincs róla, hogy mi a fenét kéne kezdeni ezekkel a gyerekekkel.

A Szakszolgálat vizsgálata valóban igen felületes. A lányomnak pl. leírták, hogy gyenge a szókincse, amúgy 5.-ben megnyerte a felsős szókincsversenyt a suliban. Ahol 5-8-ig osztályig szerepeltek a gyerekek, szóval nem hinném, hogy a szókincs a gyenge pontja. De megkérdezték óvodás korában, hogy mit tud a szerzői jogokról. Hát, nem tudom, normálisak?!