Van itt olyan szülő, akinek a gyerekénél figyelemzavart állapítottak meg, de NEM hiperaktív???

"Egy átlag gyerek kiscsoportos óvodás korában már tudja ezeket. "

Igen, az átlag óvodás. De a gyógypedagógus nem átlag óvodásokkal foglalkozik, hanem olyan gyerekekkel, akik nem átlagosak, hanem valamiben átlag alattiak.

Igen, van rálátásom, a gyerekem bölcsőde kora kap fejlesztést vagy 10 különböző vizsgálati helyen voltunk, heti 4 fejlesztés, 8 személytől az évek alatt, plusz a magán fejlesztések.

Le sem tudom írni, milyen skatulyázások érik, borzalmas.. attól, hogy egy gyereket fejlesztésre küldenek, nem szellemileg sérült, mindet meg kellene ismerni. Az enyém pl autista is, jól tájékozódik helyzetekben, profin kezeli szinte mindet, mégis bazzeg jönnek a szociális történetekkel. Elveszett a suliban(kimaradt a sorból, mert nem várták meg cipőkötésnél), megkereste a portás nénit és egy másik tanártól is segítséget kért. Elő veszem bármelyik szoctörténetet azt is amit még nem látott, felmondja magától mit kell csinálni, mi fog történni abban a helyzetben, a dühkezelésével még nem tudnak mit kezdeni.

De tényleg, én örülök, hogy vannak, mert rendesek, a gyerekem találkozik olyan felnőttekkel, akik úgy viselkednek, mintha szeretnék, agyondicsérik, hagyják megélni a furcsaságait és másokkal is van, nem csak velem.

Nem mind ilyen, idősebbek inkább a feladatvégrehajtásra mennek rá, nem a kapcsolatépítésre, de idősebb fejlesztőt egyet kettőt ismerek csak, pedig ismerek jópárat.

Viszont ez nem hasznos neki. Hasznos neki a sportedző, ahol megtanul maszkolni, amit muszáj, vagy nem játszhat. Ott meg nem mondanád, hogy bármiben eltér másoktól. Ez van nálam is. Szigorúan kell fogni, elvárások szerint kell élnie(másoknak is, csak nekik ez könnyebb)ha pedig már nem bírja a folyamatos kompenzálást, babusgatni kell, mikor összeomlik, hogy neki ez nehéz. Tényleg nehéz, de muszáj.

Gyógyped csop foglalkozáson semmit sem kompenzál, nem törekszik szabályok betartására, megfelelésre, mert szigor sehol nincs, végigbohóckodja a nevetségesen alacsony elvárásokat.

Ahol 5* ennyit várnak, 5* ennyit teljesít. Kellenek a keretek.

Egyébként bölcsiben és oviban is ültem a fejlesztő órák jórészén, maradékban ajtón kívül hallgattam mi megy, most suliban is ha tehetem, hallgatom mi megy. Megkaptam a fejlesztő lapjait, illetve meséli ő is meg a gyp is, mit csináltak évek óta. Semmi olyan nem történik, amivel ne találkozna az élete során. Kevés az az idő, amit a gypk kapnak arra, hogy ismerjék a gyereket és valóban tudják, mi kell nekik, amikre sokszor megoldás sincs, mert egyszerűen képtelen rá az agyuk.

Alacsonyabb iqs, tanulási zavaros, vagy csak elhanyagolt gyerekekkel biztos beválik, de a legtöbbnél nem lesz megoldva a gond, csak jobban érzi tőle magát a gyerek. Ami persze klassz is, és hasznos is. Egy ilyen személyi önbizalom növelő ember mindenkinek kellene.

30: "Egy átlag gyerek kiscsoportos óvodás korában már tudja ezeket. "

Igen, az átlag óvodás. De a gyógypedagógus nem átlag óvodásokkal foglalkozik, hanem olyan gyerekekkel, akik nem átlagosak, hanem valamiben átlag alattiak.

Ha végigolvasnád amiket írtunk, és nem csak a magadét hajtogatnád, nem mondanál ilyen marhaságokat.

Én is leírtam, és az előző is, hogy a gyereknek nem ez a baja! Szerinted egy integrált iskolában eljutna nyolcadik osztályig a gyerek, ha nem tudná mi történik tavasszal?

A gyógypedagógusok egy kalap alá veszik az összes gyereket. És mindegyikkel ugyanazokat csinálják, mintha mind szellemi fogyatékos lenne. Az enyémnek 137-es az IQ-ja. Nem kéne vele az évszakokat gyakorolni 8.-ban.

A 32-es is leírta, hogy nem tudnak mit kezdeni velük. Alacsony elvárásokat támasztanak nekik, meg úgy kezelik őket, mintha fogyatékosok lennének, holott nem a képességeikkel van a baj, hanem azzal, hogy nem tudnak figyelni, vagy nem tudják kezelni a konfliktusokat. Ebben hogy segít az, hogy gyakoroljuk 14 évesen az évszakokat?! Inkább járnának matek korrepetálásra, több értelme lenne. Az ilyen gyerekeknek semmi létjogosultságát nem látom a fejlesztő foglalkozásoknak. Időpocsékolás, bohóckodás. És nem kell a kód. Segíteni nem tudnak, akkor ne is ártsanak.

30as, a problémáikkal valóban nem tudnak, bár az 50es iqs középsúlyos gyerek iqját sem lehet fentebb tornászni fejlesztéssel, szóval azzal sem tudnak, nem csak a mieinkkel, de mondom, szerintem hasznos, ha felnőttel együttműködve pozitív tapasztalataik lesznek, dicsérik őket egy sort és megértőek velük. Nem kellene mindenben, de azért jó, ha ez a jellemző.

Az enyém sem hiszem, hogy hosszútávon tanítana a gyereknek valamit, de abból, hogy hol hajcsárkodom, hol babusgatom jó közérzete lesz és aktuálisan ki tudja hozni magából, ami benne van, lesz önbecsülése, büszke lesz magára.. aztán ki tudja, felnőttként talán az lesz a belső hangja, hogy "muszáj csinálni" aztán kicsit jobban megy majd egyedül neki.

Van sok jó figyelemgyakorló játék, ha egész nap halogaliznának, vagy dobbleöznének Simon mondjáznának, szerintem az is hasznos lenne..

Megváltoztatni nem fogják tudni a gyereket, de gyakoroltatni hogy jobban kompenzáljon, vagy ügyes trükköket adni, pl karkötőt ha hozzáér véletlen foglalkozzon megint a feladattal.. az mehet, rosszabb nem lesz nekik a gyógypedektől, amíg nincs mérgező szövegük, mint hogy az évszakok felismerése is teljesítmény egy sérült, "nem normális, átlagos" gyereknek.

De ez csak alakoskodás. A lányomnak is a fejlesztője agyon dicséri. Aztán most, hogy tovább akar tanulni, és gimibe szeretne menni, akkor teljesen kiakadt, és közölte a gyerekkel, hogy ne ilyesmiben gondolkodjon. Eléggé összeomlott a gyerek, hogy ennyire bízik benne a fejlesztő, aki szerint ő a legokosabb gyerek a világon.

Amúgy 70-80 %-os próbafelvételiket ír. Attól függ milyen napja van, ha rosszabb akkor elég alapdolgokat is elront. Inkább abban kéne neki segíteni, hogy a felvételin mire figyeljen, és nem azt mondogatni neki, hogy téged oda úgysem vesznek fel. Meg neked az nem való. Én személy szerint több olyan sni-s embert ismerek, aki lediplomázott, szóval lehetne azért bátorítani is.