Autista gyermekedet mennyire sikerül az életre nevelned?
Gondolok itt önállóságra olyan dolgokban, hogy boltban vásárlás,csekk befizetés, bankban ügyintézés, ha elromlik valami, szerelő hívás.
Mennyire sikeres a munka világában? El tudott helyezkedni? El tudott költözni a szüleitől?
Természetesen itt az enyhébb esetekre gondolok. Akiknek esélyük van az önálló életre.
Sikerülhet?
Nekem akkora eredmény az,hogy míg vigyáztam ma a gyermekem rollerére, ő bement a boltba egyedül, és vett magának egy chipset. 7 éves. Nemsokára 8.
Van olyan diákom,aki Burger King-ben el tudott helyezkedni. De külön költözés nem került szóba a szüleitől.
Van esetleg saját sikertörténetetek? Szívesen olvasnék ilyesmit.
Ezen az oldalon mindig csak a kicsikről van szó. Beszéljünk most a nagyokról is!
Esetleg párkapcsolat? (Ezt már meg se merem kérdezni...csak halkan).
Ha neurotipikus lenne se küldtem volna be a boltba 7 évesen csipszért. 🤦
Csekket meg én se fizetek. A mai világban az élete 90-át meg tudja majd oldani online ügyintézéssel.
Egyelőre azt kellene elérnünk, hogy ne akarjam kivágni az ablakon, mert vasárnap reggel 5-kor felveri az egész családot azzal, hogy a zsebkendő beesett az agy mögé és nem tudja kiszedni, de azt "ki kell" szedni azonnal.
Olyan bolt volt,hogy láttam végig az ajtóból. Kisbolt. Ne egy Tescora gondolj...
Ő akart chipset. Viszont a rollert nem viheti be. És büszke volt magára,hogy meg tudta venni.
Egyszerűen muszáj önállósítani....csak nem tudom, mennyire lehet. De persze az idő majd eldönti.
Egyelőre örülök annak,hogy normál iskolában megállja a helyét (elsős).
A többi meg majd jön magától.
Ha auti csoportban kérdeznéd, több választ kapnál. Bár lehet szétszednének. Sokaknál a pelenka elhagyása is probléma.
Nekünk se az a legfőbb bajunk, hogy tudjon 7 évesen csipszet venni. Bőven ráérne ezzel neurotipikusan is.
A céljaink:
8 évesen lassan sikerüljön kitörölni a fenekét.
Ha felébred éjjel oldja meg egyedül a gondját.
A suliban bírja ki a napot anélkül hogy annyira túltelítődjön, hogy kezelhetetlen lesz (integráló iskola), és felhívnak hogy szaladjak úgy, hogy teljes munkaidőben dolgozok, mert "túl önálló" a gyodhoz.
Ha felsőre eljutunk oda, hogy ezeket tudja + esetleg elsétál a 70 méterre lévő iskolába, akkor már boldog leszek.
Egyébként kitűnő tanuló.
Nem vagyok rajta a facebookon.
Nem a "chips" a lényeg. Hanem hogy meg merte venni egyedül. Egy kiló kenyérért is beküldhettem volna. Mindegy.
Ö most hirtelen akar nagylány lenni,és én kihasználom az alkalmat.
Nagyon jó lenne több autista gyereket nevelő szülővel beszélgetni. Én senkit sem ismerek. De nem Facebookon. Hanem élőben. Csak megosztani a tapasztalatainkat.
Egyszer beszéltem erről a gyógypedagógussal,de nem igazán tudott segíteni.
Nem maradok le semmiről....azt hiszitek, hogy az élet csak a facebookból áll? Durva.
Nem mindenki éli ott az életét...
Férjemnek van profilja,de ő se posztol soha semmit. Mert nincs értelme.
Akivel akarunk,azzal beszélünk telefonon vagy személyesen. Van,akivel pl emailben tartom a kapcsolatot évek óta. Egyszerűen nincs szükség a Facebook-ra.
Dehogynem lemaradsz, mindenről lemaradsz.
Te aki folyton ide posztolgatsz akárhányszor megakadt az életetek Nyíregyházán: orvosok, fejlesztés, iskola.. stb során. Az fb információs csoportjait jól használva ezerszer előbb lennél. De nehogy beismerd, akkor nem lenne okod itt jajongani.
Úgy vagyok fent ezer helyen, hogy egy posztom nincs a saját családomról, egy kép sincs fent a gyerekemről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!