Onnantól kezdve, hogy a gyerek már tud járni, érdemes neki mondani, hogy "épp pisilsz", "épp kakilsz", ha rajtakapom, hogy ürít a pelenkájába, hogy előkészítsem a szobatisztaságra? Ti csináltátok/csináljátok ezt a gyereketeknél?

De miért pont onnantól, hogy járni tud?

Én amúgy születésétől kezdve, ha belenézek a pelusba, akkor mindig mondom, hogy óóóó, itt mennyi kaki van, vagy hogy nahát, ez most csak pisis pelus. A nagyobb lányom most lett szobatiszta, már nagyon régóta jár (10 hónaposan indult el önállóan), több, mint egy éve beszél szép, egész mondatokban, az utóbbi fél évben teljesen gyönyörűen lehet már vele kommunikálni, mindent megért, szuperül kifejezi magát, de mégis csak most jött el nála ez az idő egy héttel ezelőtt, hogy egyszerűen eldöntötte, hogy márpedig ő nem kér pelust (2,5 éves). Pedig már hónapokkal ezelőtt is mindig mondta, hogy van kaki, vagy pisi, nézte a pelusban is, jól felismerte, szólt is (utólag). És vele még ráadásul mosiztunk is, állítólag az segíti a korai szobatisztaságot (hát, nálunk úgy tűnik, nem volt elég kényelmetlen :D Nálunk inkább a kistesó érkezése triggerelte szerintem, látta, hogy a babának is pelenkája van, ő pedig már nagyon határozottan kijelentette, hogy nem baba, így pelenka sem kell- szerintem ez volt nála a kulcspont, nem a járás vagy a beszéd vagy akármi más. Illetve, hogy mostanra ért meg rá).