Kész, vége! Nem bírom már szoptatni!?

Utolsó vagyok, telóról írtam, azért ilyen furi némelyik szó...

Azt kihagytam, hogy a vérzésem 6 hétig tartott aztán meg még két hétig barnáztam... 8 hét után mentem a 6 hetes kontrollra is, minden rendben volt.

A cicimmel meg még azt csináltam, hogy a beteg, sebes részeket neogranormonnal lehámlasztottam, mielőtt elkezdtem a Lansinohot. Ez lehet, hogy rossz tanács, de nekem bevált. Mert a vastag sebes, beteg rész nem tudott felpuhulni és ott nem is jött tej. Ja és szorgalmasan fejtem. Fájt az is, de nem annyira, mint szoptatni. Most 11 hetes a lányom és csak szopik! MINDEN MEGÉRTE!

A védőnőd pont akkora "szakember", mint az enyém :( Semmirevaló :S

Amíg szoptatsz bármikor lehet vérzés, barnázás, ne aggódj!

Ha kap cumisüvegből valamit, az tényleg bezavarhatja a Babácskát.

Mielőbbi jobbulást és örömteli szoptatást kívánok :)

Leírom, én mit csináltam, aztán vagy megfogadod, vagy azt mondod, hogy a védőnő nem tanácsolta, hát nem csinálod.

Nekem rögtön az elején történt, hogy mindkét mellbimbóm majdnem a feléig berepedt középen, csillagokat láttam, a kórházban mégsem segítettek konkrétan, csak ahány csecsemős volt, annyifélét mondott... kiemelném, hogy csak mondott, se egy rohadt kenőcs-cseppet nem adtak, se semmit.

Haza jöttem, összefoglaltam magamban, ki mit mondott, és vettem a patikában egy Garmastan kenőcsöt és egy Bepanthent, és kölcsön kértem egy ismerősöm ismerősétől egy bioptron lámpát.

Először a kínok kínját álltam ki, mikor szopott a babám, de kitartóan háromóránként kentem a mellbimbómat (Bepanthent nem kell lemosni, azt arra a bimbóra kentem, ami három óra múlva "következett" a szoptatásban, a Garmastant arra, ami hat óra múlva következett) és közben lámpáztam, mint a megszállottak.

Aztán eltelt két nap, de folyton felszakadt a szoptatás közben a sebem, úgyhogy fogtam a mellszívót, és lefejtem egy egész napig a tejemet, és kiskanállal adtam a babának (szerencsére ekkor ő még nem evett sokat, csak 50-60 gr-ot), semmi baja nem lett tőle, és bár a mellszívóval sem volt egy leányálom a tejlefejés, de más volt, mint a gyerek, nem áztatta fel újra és újra a bimbót, és másnapra már sokkal jobb volt (közben ugye kentem ugyanúgy) többet nem kellett fejnem, utána már tudtam szoptatni, bár nagyon fájt, de nem volt már gond, a hámosítók elkezdték gyógyítani a sebemet.

Kb. egy-másfél hét kellett, hogy teljesen elmúljon minden probléma, de végül nem adtam fel, és sikerült rendbe jönnie szegény ciciknek... azért egy szüléssel felért az egész, csak ez ráadásul 3 óránként gyötört, és elképzelni sem tudtam, hogy valaha jobb lesz... de hidd el, jobb lett.

Nekem már a kórházban sebesre szívta a baba a mellbimbóm.

Ő mohó, nekem pedig nagyon nagy a mellbimbóm, nehezen kapta be.

Elkezdtem magamtól kenni Sudokremmel, majd mikor kérdeztem a csecsemős nővért erről, azt mondta, hogy ezt egyáltalán nem szabad használni mellbimbóra.

Helyette ő is ezt a Garmastant és az anyatejet javasolta.

Igaz, már 4 hete szültem és még mindig szenvedés a szoptatás.