Hogy éltétek meg, hogyan fogadtátok el?

Ez még nagyon messze van a kudarctól. Ha ennyire gondot okoz feldolgozni, akkor keress fel egy szakembert.

NEM attól leszel jó anya, hogy meddig szoptatod. Ahogy attól se, hogy hol jön ki belőled a gyerek.

Attól leszel jó anya, hogy szereted, odafigyelsz rá, és értékes embert nevelsz belőle. Ezekhez pedig semmi köze az anyatejnek.

Vesztettem közel egy liter vért a szülés alatt, úgyhogy első napokban 2-3 ml volt a napi hozam, aztán annyi se.

Egy hétig próbálkoztam, aztán a gyerekorvossal beszélgettem, mondtam, hogy hát ebből se lesz már énekes halott.

Mondta, hogy ha pár csepp az elején megvolt, akkor az immunanyagok átmentek, a tápszer pedig összetételét tekintve teljesen kielégíti a baba szükségleteit, ne sz.passam magam tovább.

Úgyhogy a lányom teljesen tápszeres lett. Az égvilágon semmi hátrányt nem fedeztem fel. Sőt, így tényleg az apjával ketten tudtuk gondozni. Váltogatva keltünk éjjel, hiszen ő is meg tudta etetni.

Most már 10 hónapos, makkegészséges, soha nem volt még beteg. Vidám, barátságos, nyugodt természetű baba, teljesen megfelelő súllyal.

Nekem az égvilágon semmi lelki törést nem okozott. Megkapott mindent, amire szüksége volt és láthatóan baromi jól érzi magát a bőrében. Nekem ez a lényeg.

13-as vagyok.

Pont azèrt írtam le, hogy talàn segít, hogy nem vagy ezzel az èrzèssel egyedül. Na meg a kèrdès így szòlt, hogy "ki hogy èlte meg?" Szerintem termèszetes, hogy így èrzel. Nehezen tudom elkèpzelni, hogy itt minden anyuka ilyen "kemèny" lenne, hogy "egyàltalàn nem bàntotta" ôket... Persze az egy màs kèrdès, hogy tùl kell lèpni ezen, mert nem törtènt tragèdia, tàpszeren is felnô a gyerek es egèszsèges lesz. Èn is tùltettem magam ezen, de hazudnèk ha azt mondanàm, hogy egyàltalàn nem bàntott. Tegye a szívère mindenki a kezèt aki ezt ki meri jelenteni.