Milyen volt a császárszülésetek? Lelkileg megviselt valami benne? Vagy csak a szépre emlékeztek?

Nekem 10 órát kellett feküdnöm.

Én is az Istvánban voltam császáros, és nekünk azonnal odaadták a babát. Levittek egy sima kórterembe, háromágyas volt, és alig hogy átevickéltem az ágyra,, már rakták is rám a babát, addig a férjem meg a szülésznő fogta. Du 6 kor lett meg és egész éjjelre otthagyták, és masnap sem kellett kint hagynom, tényleg végig velem volt. De hozzátartozik hogy 2 óra múlva felkeltem és éjjel már etettem, pelusoztam, szóval nekem a császár semmi volt. Én leráztam magamról, és különösebb fájdalmam sem volt. Lelkileg nem viselt meg mert engem kizárólag a baba érdekelt, egyáltalán nem foglalkoztam azzal hogy melyik úton jön ki.

Hát igen, ez a bababarát kórházak nagy pozitívuma: a baba végig veled lehet. Én is az Istvánban szültem 3x is. Mindhárom császár volt. A babák, születésüktől fogva velem voltak, ami nagyon jó volt. A császár egyébként nem viselt meg. Egyértelműen az volt a fontos, hogy a gyermekeim egészségesek legyenek!

Nekem nagyon szép emlék. Úgy látszik selejtes vagyok mert engem nem viselt meg. 41. héten indították a szülést, 12 óra vajúdás után derült ki h császár lesz. Nálunk is le kell vetkőzni de csak a szülésznő lát, igaz 12 óra után nekem aztán mindegy volt ki lát, nem bírtam mozdulni sem, rakniuk kellett mindenhova. Míg engem összevarrtal addig a páromnál volt a baba, visszavittek a szülőszobába és ott lehettek velem mindketten. 8 órát kellett utána feküdni pont este volt úgyh párom mikor ment haza bevitte a babát az örzőbe és csak reggel hoztuk ki és onnaltól velem volt végig.

győr is baba barát! de ott egy napig elviszik a babát! vagyis egyszer elhozzák próbaszopizni. és egy 24 óra után raknak vele egy kórtermbe

Nekem szép emlék volt. Este 21. 00 órakor kezdődtek a fájások 05.00 órától már kemények voltak, aztán délután elhúzódó vajúdás után kiderült a kitolási szakban a relatív térbeli aránytalanság. Nem kellett levetkőznöm a betegtologató abba a hálóingbe vitt a műtőbe amiben vajúdtam. Az altató orvos húzta fel a mellemig a ruhát bent a műtòben. Bent az a sok ember arról beszélt hallottam hogy várják hogy milyen lesz a baba ztána pedig arról beszéltek hogy milyen ari. Oda hozták megpuszilgathattam és amig varrtak apa meztelen melkhasára tették. Aztán bevittek az őrzőbe apa hozta a picit utánam rátette a melkhasamra és egy órát velünk volt. Aztán 5 óra múlva felvittek a kórterembe már késő este volt bejött a csecsemős megkérdezte hogy hogy vagyok és hogy hozhatja e a babát egy kicsit. Megkaptam egy órára. Aztán elvitte hogy pihenjek. Reggel 05.00 órakor lábra állítottak lezuhanyoztam és rögtön meg is kaptam a babát. Innentől velem volt. Nekem jó élmény volt, de erről a kórházi személyzet gondoskodott a kedvességükkel és odafigyelésükkel.

Jah és ahogy a babát megkaptam már semmim sem fájt úgy. Utolsó vagyok...

Nekem a második babám született császárral- vegyes élmények- apa nem tudott pont akkor haza jönni, éngem altattak , nagyon gyenge voltam, szinte csak kicsi részletekre emlékszem. Szinte semmi nem jön be, a babám a karomban van, és mindenki nevetett. A babámat, aki most 8 éves, levették a hasamrol és én csak arra emlékszm hogy kitoltak a folyosóra, a barátaim is ott voltak. A legroszabb a pelus csere volt, mármint az én pelusém, este nem kérdeztek, bepelenkáztak, és másnap meg harmadnap is pelenkáztak, hát ezt átélni kell.