Terhes vagyok, de párom nem szeretne gyereket (nincs rá konkrét oka csak nem akarja) viszont én nem szeretném elvetetni, mit csináljak??

Szidja itt mindenki a pasit de nőként és anyaként mondom, hogy ha egyszer nem akar gyereket akkor mégis mit mondjon?

Nem tudjuk a részleteket, hogy milyen védekezés mellett, hogyan csúszott be. Ha pl a kérdező gyógyszert szedett akkor joggal nem húzott gumit a fickó. Igen az szemétség, hogy ilyen esetben a nők szívják meg. De ezt meg mi nők tudjuk is előre.

Az más szitu ha előtte azt mondta nem lenne gond ha becsúszik a baba és nem védekeztek csak "védekeztek" pl megszakításal, spermiciddel, közös megegyezés alapján. Akkor azt mondanám, hogy szemétláda de az anyagi támogatáson kívül akkor sem igen lehet mást elérni ha nem akarja a gyereket.

Ha nem akar gyereket, akkor tegyen róla akár férfi, akár nő.

Ha már ketten összehozták, akkor késő akarni. Már csak vállalni, vagy nem vállalni lehet.

Miota vagytok egyutt?

“Nem szeretne gyereket de megtartanatok” nos ez nem igy megy. Aki igazan, valoban nem akar gyereket, az nem csinal/nem tartja meg. Csak a te kedvedert mondta anno, de latod, esze agaba nincs veled maradnia. Mivel nem akar gyereket. Anyagiakban odatenne magat (ami a minimum kotelezo) de tobbet ne varj tole. Innentol a te dontesed, bar en is csatlakozok azokhoz, akik a helyedben nem tartanak meg.

én nem vetetném el, de ez én vagyok. én is 20 évesen lettem anya és igen, azóta nem vagyunk együtt az első gyerekem apjával. lett 1 közös gyerekem és úton a 2. a férjemmel. egyáltalán nem bánom, hogy egy gyerekkel ismert meg. soha nem tudnám megbánni a gyerekeimet!

különben ha eddig ezt mondta, hogyha becsúszna megtartanátok, akkor lehet most csak megijedt. van ilyen a férfiaknál is.

Hát ebből valóban a "nem szeretne" a hangsúlyosabb, de ezt most már te is látod és igazából nem is a párod hozzáállása amire most koncentrálnod kell.

Vedd számba az anyagi lehetőségeidet és beszélj a szüleiddel is. Nyilván nem nekik szülöd a gyereket de ebben a helyzetben ha meg akartam volna tartani a babát, engem támogattak volna.

- Dolgozol?

- Tanulsz? Ha igen felsőoktatásban? Utóbbi esetben ha van 2 aktív féléved járhat neked a diplomás GYED ami sokkal jobb a GYES-nél.

- Van hol laknod? Ahol laksz lesz lehetőséged bölcsibe adni a kicsit? Két éves korában biztos, hogy el kell majd menned dolgozni.

- Lenne aki vigyáz a babádra amíg iskolában vagy, hogy befejezd a tanulmányaidat ha még tanulsz? Bármennyire nehéz is ez már nem csak a te érdeked hanem a gyereked jövője is múlik rajta.

- Le tudsz mondani a szórakozásról és helyette egy síró babával éjszakázni, szoptatni, pelust cserélni, főzni, mosni rátok?

- El tudod fogadni, hogy a párkeresés mostantól nehezített pálya lesz a gyerek miatt és olyan is lesz aki visszaél ezzel?

Nagyon jó és szép dolog anyává válni de nem csak a legcsodálatosabb, hanem egyben a legnehezebb, legfárasztóbb, legidegtépőbb dolog is ami valaha történni fog veled és egy életre szól. Jól gondold meg a dolgot!

Sok sikert neked és őszintén kívánom, hogy a nektek legjobb döntést hozd meg! Mind a két út nehéz kérj ehhez lelki támogatást akár szakembertől akár anyukádtól, nővéredtől, nagymamádtól, idősebb barátnődtől. Bárkitől akiben megbízol és van rálátása arra, mivel jár egy gyermek.

Pasi kuka, embrió elabortálva.

Egyedülálló anyaként még 30-40 évesen is nehéz egyedül eltartani egy gyereket, nemhogy ilyen fiatalon....

Tudod az abortusz az nem "szeretném-nem szeretném" kérdése, hanem kényszer.