Ti mit éreztetek fizikálisan és lelkileg a legelső terhességetek elején (amikor kiderült) úgy mond még tapasztalatlanként?

Gratulálok Nektek!!

Teljesen normális amit érzel! Én nem kicsit, hanem nagyon kétségbeestem, pedig szerettünk volna már babát. Én nehezen fogadom a változásokat, féltem a jövőtől, milyen anya leszek, el tudok-e látni egy babát, hogy bírjuk majd a férjemmel...

Az első hetekben még bennem volt ez a félsz az öröm mellett, de miután elkezdtünk vásárolgatni, tervezgetni, szobát rendezni, minden infót összeszedtem várandósságról, szülésről, babázásról, sokkal jobb lett.

Sőt, a második babánál is a teszt utáni 1-2 hétben hasonlót éreztünk a férjemmel, őrület felfogni, újra minden megváltozik. :) De akkor már minden sokkal természetesebb volt. :)

El fog múlni amit érzel, örömteli babavárást kívánok Nektek! :)

fura volt először a gondolat, nagyon kétségbeestem. Nálunk azonnal jött, egyszer beszéltünk róla hogy szeretnénk és már ott is volt, igazából még gondolati szinten sem tudtunk rá felkészülni. Minden a nyakamba szakadt, nem tudtam mi tévő legyek. Mivel előtte sosem foglalkoztam a témával így fogalmam sem volt mit is kell először csinálni és hogy mi vár rám. Még csak orvosom sem volt, mindig ahhoz jártam aki épp a közelben volt. Ráadásul fizikailag is megviselt az eleje, gondolkodni sem volt erőm/időm. A 8. héttől ugyanis délután olyan fáradtság és émelygés jött rám hogy alig vártam hogy hazaérjek és aludjak. Majd reggel újra munka és kezdődött elölről az egész, úgy a 16. hétig.... Szóval voltak dolgok de túl vagyok rajta, most már én is mosolyogva nézem a pocakot a kirakatokban ahogy más kismamák. (28 hkm) Ja és nagyon rossz volt látni/olvasni/hallani hogy másoknak milyen könnyű volt minden, nem voltak rosszul, öröm volt az élet...

Gratulálok a babádhoz, boldog babavárást és gondolj arra hogy minden terhesség más, ezért ne hasonlítgasd magad másokhoz (nagyon) . Amúgy néha még most is kétségbe vagyok ám esve :)

testileg:először mindig negatív tesztjeim voltak, így nem vettem több tesztet, nem tudtam, hogy terhes vagyok, rendkívül felfázós érzésem volt, de iszonyatosan, jártam az urulógusokat elküldtek, hogy nincs baci a vizeletben ki voltam akadva, hogy nem foglalkoznak velem, pánikrohamom is lett..meg az iszonyú fáradtságot éreztem mindig, hányingert a cigitől..amikor már tudtam, azon aggódtam, hogy normálisan táplálkozom e, megittunk kollegákkal egy kis italt, utána meg ezen aggódtam, hogy "alkoholizálok", stb

lelkileg: gonoltam csinálok tesztet hmár ilyen "rosszul"vagyok, pozitív lett, örültem hogy épp nincs otthon a párom és magamban véig tudok menni a lelkifolyamatokon, valahol el sem hittem, nézegettem, utána meg a hasamat, a páromnak nemmertem elmondani, nagy boldogságban voltam, de határtalanul zavarban. első nap nem is tudta mi van velem..utána kitaláltam egy szép közlési módszert, nem akartam szimplán "odavágni"

az első még 2d-s UH-s képet mosolyogva, könnyezve nézte :)

Fizikai nem igazán volt. Nyáron hosszú évek óta először ismét kijött az allergiám (fény), amit nem értettem. Vettem antihisztamint, kerültem az erős napfényt, nem foglalkoztam vele.

Amikor a tesztet csináltam (elmaradt menzesz), pont munkanap reggele volt. Férjem épp fogat mosott, én néztem a tesztet. Pozitív lett, nálam meg beakadt a tű, hogy "bmeg,bmeg,bmeg, ez pozitív, bmeg,bmeg,bmeg!!" Az a napom se sikerült túl produktívra a munkahelyemen.

Fizikai tünetem nem igazán volt, 8-10 hét környékén enyhe émelygés és nagyobb alvásigény. Ezen kívül más nem volt a terhesség alatt.

Szia!

Nekem nagyon érdekesen alakult az egész, mert 2 év után derült ki, hogy csak lombikkal lehet babánk. (miattam)

Aztán eltelt egy hónap, és késett. Pipa is voltam, hogy miért pont most, amikor a lombik miatt járunk a vizsgálatokra, legalább ez lenne rendszeres.

Aztán 1-1,5 hét késés után mondta a párom, hogy vegyek egy tesztet, hogy kizárhassuk a terhességet. Én meg mondtam, hogy tök felesleges, hiszen nem lehetek az.

Aztán egy hétfői nap épp dolgoztam, és a városban volt dolgom, így beszaladtam egy gyógyszertárba, vettem egy tesztet. Közben meg annyira begörcsöltem, hogy gondoltam, hogy most meg is jött.

Nem csináltam meg a cégnél, mert már nem volt rá időm.

Hazajöttem, belemártottam a pisibe, és ahogy futott végig a tesztmezőn azonnal kijött az erős csík. :) El sem akartam hívni. Hívtam egyből a kedvesem, zokogtam, hogy "ez pozitív". Nem is tudtam hova tenni. Hazaért. Még aznap hívtam a dokim, aki péntekre berendelt, hogy megnézze, hogy tényleg baba-e, és, hogy méhen belül helyezkedik-e el. Egész addig el sem akartam hinni, azt mondtam, hogy ez tuti ciszta. Párom sajna nem ért oda időben az orvoshoz, kint várt. Aztán mikor láttam a petezsákot, folytak a könnyeim, patakokban. Még a dokit is megöleltem. :D Kint meg persze a párom nyakába borultam, és együtt sírtunk. :)

Azóta már 24 hetes vagyok. :)

Én nem ijedtem meg attól, hogy babánk lesz.

Olyan sokat vártam rá, és azután, hogy azt mondták, meddő vagyok tényleg igazi csoda, hogy most itt rugdos a pocakomban a kislányom.

Valami földöntúli boldogságot érzek, és szeretet. :)

Tünetek:

Engem nagyon megviselt az elején.

Az első pár hétben állandóan csak aludtam. Aztán a 7-8. hét környékén jött a hányás. Napi 5-6 alkalommal.

Szerencsére ez mára csillapodott, de nem múlt el. Ma is kijött a reggeli.

Hosszúra sikeredett, bocsánat. :)

Utolsó vagyok!

Köszönöm, nagyon kedves vagy!:-) Én is csupa jót kívánok neked!:-)