Éreztetek haragot a "gyerek" iránt?

Én nem éreztem haragot iránta. Az volt az első kérdésem, hogy vajon fájt-e neki amikor meghalt? Szenvedett-e mielőtt leállt a pici szíve? Szintén 11 hetes volt :(

Ez csak egyetlen példa, szerintem is minden érzés normális ilyenkor, mindenki másképp dolgozza fel. Ráadásul a gyászfolyamatnak van egy harag része is állítólag.

Kitartást neked, ne addd fel ❤️

Nem. Mindennek oka van. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Hidd el, sokkal boldogabb leszel, ha nem ragaszkodsz görcsösen egy elképzelt álomképhez, hanem megbecsülöd azt amid van, és éled az életed.

Vagy ha annyira kell gyerek, örökbe is lehet fogadni.

Nekem úgy mond könnyebb, mert vannak gyerekeim, deszerettem volna a kicsi mellé is egy kicsit hogy ők is együtt nőjenek fel, és én is nagyon vágytam rá. Közel a 40 hez született meg a kicsi 4 terhességből 3.nak,majd jött a 4.de ő beteg baba lett volna. Rá nem haragudtam, de a világra és mindenre igen, tudom, tudom neked egy sincs és örüljek, hogy van 3 egészséges, és főleg annak, aminek tényleg örülök, hogy a kicsi 20 év kihagyással itt van főleg, hogy azóta a beteg baba óta volt még 2 vesztésem.

14.héten nekem kellett mondanom hogy itt a vége, az én döntésem volt, hogy ő nem élhet, a hasba szuri ut@n emeltem, nem pihentem, hogy hátha lekerül ez a döntés rólam, de nem így lett.

Rossz hogy nem maradt veled, de annak oka volt.