Hogyan dolgoztad fel a vetélést?

3!

Az volt a kérdés, ÉN hogy dolgoztam fel... én így. Nem is értem miért kell belekötni, lepontozni... mindenki máshogy gyászol, mindenki máshogy fogja fel.

De én vagyok a szar, valószínű....

Istenem

1#

igazán köszönöm a lepontozást, nagyon jólesik. kinek van problémája azzal, hogy ÉN hogy dolgozom fel a saját traumámat? mekkora gyökerek vannak, komolyan.

2-es voltam

Akkor, ott, mikor megtörtént (első terhességem volt), úgy próbáltam, hogy direkt nem akartam belekeseredni, hanem "legyünk túl rajta, nem szabad feladni, biztos valamiért így alakult", persze sírtam sokat egy pár napig. Aztán eltelt 5 hónap és megint nagyon sokszor jutott eszembe és sokat sírtam miatta, és valahogy akkor tudtam ezt lezárni/elengedni és biztos csak véletlen, de utána sikerült újra teherbe esnem, addig nem. (Azóta van is egy kislányom)

Szóval ilyen szempontból én is azt tudom mondani, hogy idő, amíg az ember feldolgozza ezt és nem lehet siettetni.

Nekem ez segített: " Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! Ha el tudjuk fogadni Isten kezéből a jót, el kell tzdni fogadni a rosszat is." Jób könyve.

Nekem ez segített