A hívőknek mi a véleményük arról, hogy karácsony eredetileg egy pogány ünnep?

Mindazoktól a "keresztények"-től, akik azt hiszik, hogy semmi gond nincs a karácsonyünnepléssel mindaddig, amíg ők nem úgy gondolnak rá, mint Jézus születésnapjára, azt kérdezném, hogy akkor mi a jelentőssége mégis pont ennek a napnak? Miért kellene nekem a világ szokásaihoz igazodnom? Ki az én Uram, a Krisztus, vagy a társadalmi hagyományok? Mi közössége van a szentnek a profánnal?

Csak úgy, általában Jézus Krisztusnak örülni, rá figyelni, a beszédeivel foglalkozni, stb. meg minden napon része a hívő életének, ehhez szükségtelen rábökni egyetlen dátumra.

A "szeretet ünnepének" kinevezni ezt a napot pedig nyálas, szirupos, érzelgős, és legfőképpen hamis. A szeretetet nem kell ünnepelni, azt cselekedni kell, mindenkor, mindenki felé. Csak azért tud ez ennyire hatásos kábítás lenni manapság (hiszen ez az elnevezés csak az elmúlt pár évtizedben terjedt el), mert nagyon erős hatása van az egész társadalomban (nem csak a filozófia iránt érdeklődők körében) a humanizmus eszméjének, ami mindenek feletti értéknek az embert magát teszi meg. "Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs - az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár" - szép kis szemlélet.

A mi dolgunk az, hogy az odafelvalókkal törődjünk, és az Isten országát keressük.

Ünnepekre pedig szükség van. Legyen az bárki, vagy bármi tiszeteletére kinevezett (szentelt) nap. Mert minden ünnep egy közösség kiemelkedő napja. Akár eseményre emlékeznek, akár kiváló emberre. Az ember valahova tartozását erősíti. A karácsony és a többi egyházi ünnep a keresztényeknek - keresztyéneknek a közösségi érzését erősíti azzal, hogy tudják, velük egyszerre több ezer, százezer esetleg milió hozzájuk hasonló eszmét valló ember ünnepel. A hanuka, a purim és a többi ugyan azt jelenti más ember csoportnak. És így tovább a többi vallás ünnepei is. Az állami ünnepek más fajta közösség összetartozását jelzi és erősíti, a nemzeti ünnepek ugyanúgy. A rendkívüli emberek emléknapjai is az őket tisztelő emberek csoportjának jelentenek közös ünnepelnivalót. Ezektől kicsit eltérnek a személyes ünnepek. Ezek az ember saját életének emlékezetes napjaira emlékeztetnek, legyen az öröm vagy gyász. Ez nem közösségi. De a divatos ünnepek, bár lehet vallási eredetük vagy csak bizonyos kultúrkörnyezethez tartozóak ünnepei, mint a halloween, vagy a Valentin nap, nem közösség összetartó erejüek. Hiába sokan ünneplik egyszerre, nem valódi ünnep, csak "jó buli". Valakinek ilyen az is ami másnak közösségi. Például valakinek a "Mikulás" vallási ünnep, másnak ugyan azon a napon Télapó jön, szóval csak "buli". Akinek meg a Mikulás jön rénszarvasokkal, az fogalomzavarosan ünnepel.

Röviden, akinek az ünnepei közösségi ünnepek, azoknak ez a gyökereit erősíti. Aki csak bulizik az lehet hogy gyökértelen. Gyökerekre pedig szükség van, mert ha egy fa gyökerei elkorhadnak, a fa kidől. És ha ez sok fával történik egy helyen akkor oda az erdő. Viszont gyökereket erősíteni is lehet, megfelelő tápanyaggal. Ilyen szellemi tápanyag az ünep is. Ilyen erdő a nemzet is.

Lemaradt az utolsó mondat.

Nem számít, hogy az ünnep napja az ünnepelt esemény vagy ember életének konkrét napjához van kötve, vagy jelképesnnapon van e tartva - szentelve. Ami számít, az a tény amit jelent, az az értelme ami ahhoz a bizonyos csoporthoz, közösséghez vagy kultúrkörhöz köti amelyet erősít.