Jehova Tanúi! Nem zavar titeket, hogy Jézus azt mondja rólatok, hogy nincs élet bennetek (vagyis szellemi halottak vagytok), ha nem vesztek úrvacsorát?

Jézusnak a János 6:53, 54-ben feljegyzett kijelentése nem az Úr Vacsorájának bevezetésével kapcsolatban hangzott el. Az őt hallgatók közül senki sem gondolt olyan ünneplésre, amelyen a kenyeret és a bort Krisztus testének és vérének a jelképezésére használnák. Az az elrendezés csak körülbelül egy évvel később lett bevezetve, és János apostolnak az Úr Vacsorájáról szóló beszámolója csak több mint hét fejezettel később kezdődik (a János 14. fejezetében) az ő nevét viselő evangéliumban.

Hogyan ’eheti valaki az Emberfiának a testét, és hogyan ihatja az ő vérét’ jelképes módon, ha nem azáltal, hogy magához veszi a kenyeret és a bort az Emlékünnepen? Figyeld meg, hogy Jézus azt mondta, hogy akik esznek és isznak, azoknak ’örök életük’ lesz. Korábban, a 40. versben, amikor megmagyarázta, mit kell tenniük az embereknek, hogy örök életük legyen, mire mondta, hogy az az Atya akarata? Arra, hogy „mindenkinek, aki látja a Fiút, és hitet gyakorol benne, örök élete legyen”. Ésszerű tehát, hogy ’az ő testét enni, és az ő vérét inni’ jelképes értelemben azt jelenti, hogy hitet gyakorolunk Jézus feláldozott testének és vérének megváltó erejében. Ez követeltetik meg mindazoktól, akik az élet teljességét akarják elnyerni akár az égben Krisztussal, akár a földi Paradicsomban.

"Kedves Kérdező, hogy tudod ma megenni Krisztus testét és meginni a vérét?"

Lásd #12-es válasz, illetve az 1 Kor 10:15-22,11:17-34 részeket.

Ezek a részek nem válaszolják meg azt, hogy te ma 2012-ben hogyan eszed Jézus testét és iszod a vérét.

Egyébként a kommentjeidben folyamatosan ellentmondasz a kérdésednek.

"Kedves Előző (#36)!

Úgy látom, hasonló problémád van, mint anno a zsidóknak (lásd Ján 6:52)

Üdv."

Úgy érzed, hogy ezzel választ adtál? Inkább hagyjuk...

Ján 6:53, 54: „Jézus ezt mondta nekik: »Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban. Aki a testemmel táplálkozik, és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.«”

Ennek az evésnek és ivásnak nyilvánvalóan jelképes értelemben kell történnie; máskülönben megszegnék vele Isten törvényét (1Móz 9:4; Csel 15:28, 29). Meg kell viszont jegyezni, hogy Jézusnak a János 6:53, 54-ben feljegyzett kijelentése nem az Úr Vacsorájának bevezetésével kapcsolatban hangzott el. Az őt hallgatók közül senki sem gondolt olyan ünneplésre, amelyen a kenyeret és a bort Krisztus testének és vérének a jelképezésére használnák. Az az elrendezés csak körülbelül egy évvel később lett bevezetve, és János apostolnak az Úr Vacsorájáról szóló beszámolója csak több mint hét fejezettel később kezdődik (a János 14. fejezetében) az ő nevét viselő evangéliumban.

Hogyan ’eheti valaki az Emberfiának a testét, és hogyan ihatja az ő vérét’ jelképes módon, ha nem azáltal, hogy magához veszi a kenyeret és a bort az Emlékünnepen? Figyeld meg, hogy Jézus azt mondta, hogy akik esznek és isznak, azoknak ’örök életük’ lesz. Korábban, a 40. versben, amikor megmagyarázta, mit kell tenniük az embereknek, hogy örök életük legyen, mire mondta, hogy az az Atya akarata? Arra, hogy „mindenkinek, aki látja a Fiút, és hitet gyakorol benne, örök élete legyen”. Ésszerű tehát, hogy ’az ő testét enni, és az ő vérét inni’ jelképes értelemben azt jelenti, hogy hitet gyakorolunk Jézus feláldozott testének és vérének megváltó erejében. Ez követeltetik meg mindazoktól, akik az élet teljességét akarják elnyerni akár az égben Krisztussal, akár a földi Paradicsomban.

Reagálnék néhány dologra. Először is a 28. sz. alatti válaszra, és az azzal - a kopizás miatt - részben megegyező 39. sz. alattira.

Tehát: az ÚVF - mondhatnánk, szokás szerint - eltér a többi fordítástól.

Mutatom az 1. Korintus 11:27-29-et két fordításban, a kiemelések tőlem:

"Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki ÚGY ESZIK ÉS ISZIK, HOGY NEM BECSÜLI MEG AZ ÚRNAK TESTÉT, ítéletet eszik és iszik önmagának." (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája)

"Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki MÉLTATLANUL ESZIK ÉS ISZIK, ítéletet eszik és iszik magának, MIVELHOGY NEM BECSÜLI MEG AZ ÚRNAK TESTÉT. " (Károli)

Tehát az _Úr_ testének _megbecsüléséről_ szólnak az igeversek, nem a "test tisztán látásáról"...

Nézzük a King James fordítást:

"Wherefore whosoever shall eat this bread, and drink this cup of the Lord, unworthily, shall be guilty of the body and blood of the Lord. But LET a man examine himself, AND SO LET HIM EAT of that bread, and drink of that cup. FOR he that eateth and drinketh unworthily, eateth and drinketh damnation to himself, not DISCERNING the Lord's body."

A "to discern" ige jelentései a Sztaki szótár szerinti sorrendben: megkülönböztet, meglát, észlel, észrevesz.

Első helyen a "megkülönböztet" ige van, mint látható. Ez pedig teljesen helytálló, ha a szövegkörnyezetet nézzük. Mert EZT a kenyeret és bort MEG KELL KÜLÖNBÖZTETNI a normál étkezésektől, hiszen nem egy sima uzsiról van szó. Egy szelet kenyeret és egy pohár bortl bármikor el lehet fogyasztani önvizsgálat nélkül is, normál étkezésként; de az úrvacsorai kenyeret és bort – előzetes bűnbánat nélkül – NEM szabad fogyasztani.

Sőt, pontosan azt mondja Pál a korintusi gyülekezetnek, hogy AZÉRT engedjék, hogy megvizsgálják magukat az emberek, mert ha nem így tennének, akkor ítéletet hoznának saját magukra. És aztán pedig így (bűnbánat után) engedni kell őket enni; vagy rfordítva: úgy kell engedni enni, ha előtte bűnbánatot tartottak.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a 2. helyen álló "meglát" ige jelentése NEM azonos a "lát" igével, és a "tisztán" szó meg aztán végképp sehol nincsen.

Mint ahogyan az égi és földi reménységről sincs egyetlen kukk sem, ami alapján ezt a megkülönböztetést lehetne alkalmazni, amit az ŐT tesz.

És még egy: Az Apcsel szerint a tanítványok, ill. a korai keresztények "házanként összegyűltek", imádkoztak, tanításokat hallgattak, és megtörték a kenyeret; ill. a páli levelekben olvashatók rendelkezések az úrvacsorára vonatkozóan. Ha ez évente csak egyetlen alkalom lett volna, mint ahogyan azt az ŐT állítja, azt bizonyára kihangsúlyoznák a vonatkozó igeszakaszok; de még csak meg sem említik, sőt, inkább egy elég gyakori szokás lehetett, valószínűleg heti egy alkalom.

______________________________________________________

A 33. sz. alatti válaszra:

Ez szintén copy paste egy ŐT kiadványból... Az ŐT saját teológiája, ami alapján bizonygatja, hogy a JT az egyedül igaz vallás, és csakis rajta keresztül "menekülhet meg" bárki is. Pedig a Biblia szerint Jézus Krisztus a Megváltó, aki által mehetünk az Atyához, földi szervezetről szó sincs.

A beidézett igeversek után a válaszoló le is vonta a következtetést: <Tehát melyik is az a vallás, aki eleget tesz a követelményeknek és prédikál? Szerintem mindenki tudja, hogy Jehova Tanúi.>

Tehát a csavar: Az ŐT a saját teológiájában a saját szájíze szerint meghatározta "az egyedül igaz vallás" fogalmát és kritériumait néhány igevers kihangsúlyozásával, amik alapján – mily meglepő... - a JT-ra illik mindez, tehát ők azok... Ez az ún. körkörös érvelés hibája; népiesen szólva: Macska meg a farka.

Arról nem is szólva, hogy az evangélium hirdetésére is külön módszert alkottak, amelyet aztán "egyedül üdvözítő módszerként" állítanak be (házról házra járkálás); de ez már egy külön téma. Továbbá állítják, hogy azért is ők az egyetlen igazi egyház, mert egyedül ők prédikálnak az egész világon. Pedig ez szemen szedett hazugság, mert 1. Hiába 236 országban vannak jelen, akkor is csak a Föld lakosságának 2/3 részét érték el. 2. A keresztény felekezetek hirdetik az evangéliumot közel az egész Földön, még a JT-k szűz területén, Kínában is.

Üdv. :)

U. i.: Megkérném a tisztelt tanú válaszolókat, hogy amennyiben meg tudják cáfolni a leírtakat, akkor tegyék bátran; de ugyanazokat az érveket felesleges felhozni, amik már elhangzottak, mert mint már említettem, nem attól válik igazzá valami, hogy sokszor elmondják.