Az első hazugság a Bibliában Istené. Miért hallgatnál egy hazudós istenre?

... mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz (majd később)

Itt nincs hogy azonnal.

Pl. ha gyerekemnek mondom, ha leejted, ki fogsz kapni vagy bünti lesz. De nem rögtön, hanem valamikor pl. egy hét múlva...

"Itt nincs hogy azonnal."

Persze hogy nincs, még mindig az van ott, hogy amely napon. Ami egy elég konkrét időhatározó.

Ha azt mondom neked, hogy amelyik nap találkozunk, visszafizetem neked a korábban adott kölcsönt, mire gondolnál? Hogy aznap adom oda a pénzt, vagy hogy ezzel azt üzentem hogy talán pár évtized múlva megkapod?

@ "mert amely napon eszel róla, biztosan meghalsz." (Ter 2,17)

Természetesen nincs itt semmi hazugság csak egy kis félreértés. Az eredeti héber szöveg ugyanis itt egy speciális igealakot használ a bizonyosság kifejezésére, tehát valójában nem azt akarja mondani, hogy az evés napján halnak meg, hanem hogy az evés napján lesz biztos, hogy meg kell halniuk. S valóban a történet szerint azon a napon esnek el az életfájától, vagyis az örök életüket s nem az életüket veszítik el "azon a napon". Amely napon eszel róla halandó leszel - így lehetne félreértés mentesen fordítani, a szerző azonban nem írhatta így, mert a héber nyelv az ilyen -andó,-endő beálló melléknévi igenevet nem ismeri.

Manapság már nem sűrűn beszélünk így, de azért előfordulhat:

Amely napon rászoksz a kábítószerre, biztosan tönkre megy az életed.

Amely napon lesz állásod biztosan lesz elegendő pénzed.

Először is, a történet fiktív, nem történt meg. Ez gondolom eddig is nyilvánvaló volt. Ezt a szentírási szakaszt viszont még a fundamentalista hívők sem szó szerint veszik.

A magam részéről nem tartom elfogadhatónak azt a hívő magyarázatot, ami úgy valahogy úgy magyarázza ezt a szakaszt, hogy a halál állapotába kerülnek, mert ezt el lehetett volna mondani szó szerint is. Mivel komoly dologról van szó, ezért nem igazán tartom reálisnak a ködösítést. Még akkor sem, ha Ádámék értették, miről van szó.

Nem hazudott az Isten, hanem arról van szó, hogy inkább meggondolata magát (ezt majd mindjárt kifejtem!), de ha keresztény módon szeretném magyarázni akkor ezt mondanám: megkegyelmezett nekik.

Bezzeg a kígyónak nem kegyelmezett meg, ami egyrészt azért komolytalan, mert a későbbi zsidó és ősi keresztény hagyomány szerint a kígyó Sátánnal azonos, ami talán úgy értendő, hogy felhasználta a kígyót. Ebben az esetben igazságtalanság történt szerintem, hiszen a kígyó maga is áldozat, erre még büntetést is kap.😬 De talán az egy mitologikus kígyó lehetett, úgy vélem, a szerző nem gondolt kifejezetten Sátánra, mivel lehet, nem is volt benne a zsidó teológiában, amikor a történetet írták.

Na, de kissé elkalandoztam... 😄

Szóval visszatérve az eredeti kérdésre:

JHVH a Biblia során többször is meggondolata már magát

- amikor megbánta, hogy embert teremtett

- amikor Ninivére kimondota az ítéletet, majd visszvonta (Jónás könyve).

Én úgy gondolom, itt is erről van szó.

Üdv, egy agnosztikus

Még valami:

JHVH Ezékiás király esetében is úgy tűnik, hogy meggondolata magát (Ézsaiás könyve 38,1-5).

A történet nyilvánvalóan jelképes, a szerző pedig aligha akart Isten szájába hazugságot adni. Éntőlem persze mindenki úgy érti, ahogy akarja, de itt pusztán csak egy nyelvészeti nehézség van, egy sajátos bizonyosságot jelentő héber igealakkal, amit sokféle módon lehet fordítani. Amely napon eszel róla, biztos lehetsz, hogy meghalsz, persze nem azonnal. A bizonyosság van azon annapon nem a meghalás.

Ma is beszélünk így, ennek belátására szerintem nem kell sok ész: Amely napon megjelenik a pestis a városban biztos lesz a pusztulása, persze nem ugyanazon a napon.