Istennek mi lenne a neve?

Sziasztok

a mi hitünkben Istennek (Allah) 99 neve van.

[link]

Akármelyiket mondod, mindegyik Ő. Az Allah az tulképp annyit tesz arabul, hogy Isten.

Azért bátorkodtam megnyilatkozni, mert mind ugyanarról az Istenről beszélünk, Ő Az Egyedüli.

Kedves 22:04-es: minden oké, csak azt nem értem, hogy akik ezt az istenképet közölték a néppel (Allah), kire is gondoltak? Mert amikor a Korán született a Biblia már régen létezett, és bár jó néhány biblia személyt elismernek a koránban (Jézust is, bár nem a bibliai címében, rangjában), miért is volt szükség a koránra?

Miért is volt szükség egy másik hitre, könyvre, mely sok mindenben eltér az erdeti kereszténységtől is?

Talán a Biblia nem az igazságot tartalmazza Istenről?

És ha nem, mi az iszlámnak a bizonyítéka arra, hogy az Ő hitük a tiszta igazság Istenről? Talán a többnejűség?

Nem a hatalom megszerzése volt a cél?

Ez a vád viszont nem mondható el az első századok keresztényeire, akik valóban nem a hatalomért éltek, ami a későbbi hitehagyást illeti, azt a Biblia előre meg is jövendölte, de nyilván nem sok köze van neki hozzá!

Jó a kérdés, már én is gondolkodtam rajta..:)

Talán azért van, hogy szokták kis és nagybetűvel is írni.. néha mint rangot, néha mint nevet..

és pl Allah, az sem jelent mást, minthogy isten, tehát felteszem, minden nyelv/nép/vallás saját nyelvén hívja Istent Istennek, Zeusznál meg voltak még páran, hogy meg kelljen őket különböztetni.. itt azonban csak egy van, és talán azért is nem találták már ki neki, hogy hívjuk má Bélának, mert akkor már egy személy lenne, egy személyiség, valami, aminek arca van, emberi, tehát egy bizonyos dolog.. de így, hogy végülis nem tudod nevén nevezni bele lehet érteni mindent hiszen minden neki a része.. de bölcs vok :D

"Jó a kérdés, már én is gondolkodtam rajta..:)

Talán azért van, hogy szokták kis és nagybetűvel is írni.. néha mint rangot, néha mint nevet..

és pl Allah, az sem jelent mást, minthogy isten, tehát felteszem, minden nyelv/nép/vallás saját nyelvén hívja Istent Istennek, Zeusznál meg voltak még páran, hogy meg kelljen őket különböztetni.. itt azonban csak egy van, és talán azért is nem találták már ki neki, hogy hívjuk má Bélának, mert akkor már egy személy lenne, egy személyiség, valami, aminek arca van, emberi, tehát egy bizonyos dolog.. de így, hogy végülis nem tudod nevén nevezni bele lehet érteni mindent hiszen minden neki a része.. de bölcs vok :D"

Az a szó hogy "Isten" , az nem név. Mint ahogy az embereknél a nevük utáni "Úr" szó használata levelezéskor.

A Károli fordítású Bibliában olvashat mindenki Isten nevéről. Nem kellett elnevezni, Isten saját magának adta páratlan nevét, csak sokan ezt nem tudják.

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." 2 Mózes 6:3 Károli.

„Mondd el az izraelitáknak, hogy JEHOVA, az atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött el téged hozzájuk. Ez a nevem örökre; így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15, NE).

Ahogy sejtetted: személy, nemcsak lenne, az is.Mivel személyneve van, beszámolnak az Írások az érzéseiről is:

"38 De ő irgalmas volt; elfedezte a vétket, és nem hozott pusztulást.

Sokszor elfordította haragját,

És nem ébresztette föl teljes dühét.

39 Mindig megemlékezett róla, hogy nem egyebek testnél,

Hogy a szellem elszáll, és vissza nem tér.

40 Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában,

És bántották meg a sivatagban!

41 Újra meg újra próbára tették Istent,

Fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!"

Zsoltárok 78. fejezet

Biblián kívül

Az isteni név széles körű használatára az ókorban több, Biblián kívüli forrásmű is rámutatott. 1961-ben Jeruzsálemtől délnyugatra, viszonylag a városhoz közel, feltártak egy ősi temetkezési barlangot. Erről az Israel Exploration Journal-ban (13. kötet, 2. szám) tudósítás jelent meg. A barlang falain héber feliratok voltak az i. e. VIII. század második feléből. A feliratok között ilyen mondatok olvashatók: „Jehova az egész föld Istene.”

"de így, hogy végülis nem tudod nevén nevezni bele lehet érteni mindent..."

Akkor így, hogy már tudod a nevét, most már nem lehet beleérteni mindent, mert személy, egyéniség, akit meglehet szeretni, s közeledni hozzá.

Jehova megoltalmazza azokat, akik nevét szeretik. A zsoltáros ezt mondta: „Mivel szeretetét felém irányítja, én is gondoskodom megmeneküléséről. Megvédelmezem, mert megismerte nevemet” (Zsoltárok 91:14). De nem is felejtkezik el róluk: „Akkor beszélgettek egymással azok, akik félik Jehovát, mindenki a társával, Jehova pedig figyelte és hallgatta őket. És emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azokról, akik félik Jehovát, és akik megemlékeznek az ő nevéről” (Malakiás 3:16).

Az Anglican Theological Review (1959 októberi számában) az egyik cikkben dr. Walter Lowrie kiemelte, mennyire fontos Isten nevét megismerni. Ezt írta: „Az emberi kapcsolatban is rendkívül fontos ismernünk annak a személynek tulajdonnevét vagy személynevét, akit szeretünk, akihez beszélünk, vagy akiről beszélünk. Pontosan így van ez az ember és az Isten viszonylatában is. Az az ember, aki nem ismeri Istent név szerint, nem ismeri őt személy szerint, nem ismerősként beszél vele (pedig ez az ima lényege), nem szeretheti őt, ha tudatában csak személytelen erőként él.”

"olvastam olyan bibliai szöveget ahol isten magáról ennyit mondott:Vagyok a ki vagyok,így külön írva"

Mit jelent ez a kifejezés?

EL TUDOD képzelni, milyen lenne, ha Istennel beszélgetnél? Már maga a gondolat is félelmet keltő: a világegyetem Szuverénje beszél hozzád! Először tétovázol, de utána összeszeded magad, és válaszolsz. Ő meghallgat, felel, sőt érezteti veled, hogy bármilyen kérdést feltehetsz, amit csak akarsz. Mit kérdeznél tőle?

Réges-rég élt egy ember, aki éppen ilyen helyzetben volt. Mózesnek hívták. Az a kérdés, amelyet feltett Istennek, talán meglep téged. Nem magáról, a jövőjéről vagy akár az emberek sanyarú sorsáról kérdezett. Inkább arra volt kíváncsi, hogy mi Isten neve. Talán furcsának találod ezt, hiszen Mózes már ismerte Isten személyes nevét. Kérdésének akkor bizonyára mélyebb értelme volt.

Valójában ez volt a legfontosabb kérdés, amelyet Mózes feltehetett. A válasz mindnyájunkat érint.

Mózes nyolcvanéves volt. Már négy évtizedet töltött száműzetésben népétől, az izraelitáktól távol, akik rabszolgák voltak Egyiptomban. Egy nap, amikor apósa juhait terelgette, különleges jelenségnek lett szemtanúja.

itt olvatam: (2Mózes 3:1–12).

Ekkor Mózes bármilyen kérdést feltehetett volna Istennek. Figyeljük meg azonban, hogy mit kérdezett: „Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?” (2Mózes 3:13).

Ez a kérdés először is megtanítja nekünk, hogy Istennek van neve. Nem szabad lebecsülnünk ezt az egyszerű igazságot. Sokan mégis ezt teszik, hiszen számtalan bibliafordításból eltávolították Isten személyes nevét, és olyan címekkel helyettesítették, mint amilyen az „Úr” vagy az „Isten”. Ez az egyik legsajnálatosabb és leghelytelenebb tett, amit valaha is elkövettek a vallás nevében. Végül is mi az első, amit teszel, amikor valakivel találkozol? Vajon nem az, hogy megkérdezed a nevét? Ugyanígy van akkor is, amikor Istent kezded megismerni. Ő nem egy névtelen, rideg valaki, aki kiismerhetetlen és érthetetlen. Bár láthatatlan, mégis valóságos személy, és neve is van: Jehova.

Ezenkívül, amikor Isten feltárja személyes nevét, nagyszerű és izgalmas dolog vár ránk. Arra kér, hogy ismerjük meg. Azt szeretné, ha meghoznánk életünk legjobb döntését, vagyis, ha közelednénk hozzá. De Jehova többet tett, mint azt, hogy elárulta a nevét. Azt is megtanította nekünk, hogy mi a neve jelentése.

Jehova választotta a saját nevét, és ennek a névnek gazdag jelentéstartalma van. A „Jehova” név szó szerint azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’. Csakugyan ő hozott létre mindent, és már önmagában ez is félelmet keltő. De csupán ez az igazi jelentősége Isten nevének? Mózes nyilván többet akart megtudni. Az igazság az, hogy az isteni név önmagában nem volt ismeretlen, hiszen az emberek már évszázadok óta használták. Ezért Mózes, amikor Istent a nevéről kérdezte, voltaképpen arra volt kíváncsi, hogy ki az a személy, aki ezt a nevet viseli. Valójában ezt kérdezte: Mit mondjak rólad a népednek, Izraelnek, ami majd megerősíti a beléd vetett hitüket, és ami meggyőzi majd őket arról, hogy tényleg kiszabadítod őket?

Válaszul Jehova elmagyarázta a nevének jelentését. Ezt mondta Mózesnek: „Azzá válok, amivé válni akarok” (2Mózes 3:14, NW). Sok bibliafordításban itt ez áll: „Vagyok, aki vagyok.” De az Új világ fordítás jól átgondolt szóhasználata mutatja, hogy Isten nem csupán megerősítette létezését. Inkább megtanította Mózesnek — és tágabb értelemben mindnyájunknak —, mit jelent a neve. Jehova ’azzá válik’, vagyis előidézi, hogy azzá legyen, amire csak szükség van ahhoz, hogy beteljesítse ígéreteit. J. B. Rotherham fordítása félreérthetetlenül így adja vissza ezt a verset: „Azzá válok, amivé csak akarok.” A bibliai héber nyelv egyik szakértője így magyarázta ezt a kifejezést: „Bármilyen legyen is a helyzet, bármire legyen is szükség . . . , Isten annak megfelelően a megoldássá »válik«.”

Mit jelentett ez az izraelitáknak? Nem számított, milyen akadállyal kerültek szembe, nem számított, mennyire nehéz helyzetben voltak, Jehova azzá vált, amire szükség volt ahhoz, hogy kiszabadítsa őket a rabszolgaságból, és elvezesse őket az Ígéret földjére. Ez a név biztosan arra ösztönözte az izraelitákat, hogy Istenbe vessék a bizalmukat. Ugyanilyen hatással lehet ránk is napjainkban (Zsoltárok 9:11). Miért?

Szemléltetésül: a szülők tudják, mennyire sokoldalúnak és alkalmazkodónak kell lenniük, amikor gondoskodnak gyermekeikről. Egyetlen nap leforgása alatt egy szülő ápolónő, szakács, tanár, nevelő, bíró és még sok minden más. Sokan képtelennek érzik magukat annak a sokfajta szerepnek a betöltésére, amelyet elvárnak tőlük. Látják, mennyire messzemenőkig megbíznak bennük gyermekeik, akik sosem kételkednek abban, hogy apu vagy anyu képes meggyógyítani a sebeket, elrendezni minden vitát, megjavítani bármilyen törött játékot, és válaszolni minden olyan kérdésre, ami csak felvetődik végtelenül kíváncsi elméjükben. Van olyan szülő, aki értéktelennek és időnként kiábrándultnak érzi magát a korlátai miatt. Sok szerepre, amelyet be kellene töltenie, szánalmasan alkalmatlannak érzi magát.

Jehova is szerető szülő. De tökéletes irányadó mértékein belül semmi sincs, amivé ne tudna válni, hogy a lehető legjobban gondoskodjon földi gyermekeiről. Ezért neve, a Jehova név arra ösztönöz, hogy úgy gondoljunk rá, mint az elképzelhető legjobb Atyára (Jakab 1:17). Mózes és az összes többi hűséges izraelita nem sokkal később megtanulta, hogy Jehova hű a nevéhez. Félelemmel szemlélhették, amint előidézte, hogy legyőzhetetlen Hadvezérré, az összes természeti erő Urává, páratlan Törvényadóvá, Bíróvá, Építésszé, élelemről és vízről Gondoskodóvá, a ruhák és lábbelik Megőrzőjévé és még sok mássá váljon.

Isten így ismertté tette személyes nevét, elmagyarázta a jelentését, sőt még azt is megmutatta, hogy nevének jelentéséhez hűen él. Isten kétségtelenül azt akarja, hogy ismerjük meg őt. Mi hogyan fogadjuk ezt? Mózes meg akarta ismerni Istent. Ez a lángoló vágy formálta Mózes életútját, és nagyon közeli kapcsolatba hozta őt égi Atyjával (4Mózes 12:6–8; Héberek(Zsidók) 11:27). Sajnos Mózes kortársai közül csak kevesen vágytak erre. Amikor Mózes megemlítette Jehova nevét a fáraónak, ez a gőgös egyiptomi uralkodó így förmedt rá: „Ki az a Jehova?” (2Mózes 5:2, NW). A fáraó nem akart többet megtudni Jehováról. Cinikusan úgy beszélt Izrael Istenéről, mint aki elhanyagolható és jelentéktelen. Ez a gondolkodásmód nagyon is elterjedt napjainkban.

JEHOVA NÉHÁNY CÍME

MINDENHOTÓ:- Hatalma korlátlan, feltartóztathatatlan (Jelenések 15:3).

ATYA:- Minden élet Forrása, beleértve az örök életet is; atyai szeretetet érez szolgái iránt (Példabeszédek 27:11; János 5:21).

NAGY OKTATÓ:- Végtelenül bölcs Tanító, akihez útmutatásért és irányításért fordulhatunk (Ézsaiás 30:20, NW; 48:17).

KŐSZIKLA:- Változatlan, biztos menedék (5Mózes 32:4).

PÁSZTOR:- Vezeti és védelmezi juhokhoz hasonló szolgáit, és gondoskodik szellemi táplálásukról (Zsoltárok 23:1).

Isten neve nem Jehova, hanem maximum Jahve. A "Jehova" kiejtést katolikus papok és szerzetesek találták ki tévedésből, mert azt hitték, hogy az ADONÁJ (Úr) szó magánhangzóihoz passzol a JHVH. Szerencsére azóta belátták, hogy tévednek...

Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött" (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betűhöz (JHVH) értek, tiszteletből Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigéből ered, ezért a ma leginkább valószínűsített JaHVeH változat tkp. a létige jövő idejű, műveltető alakja: "aki léteztetni fog" = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betűformával jelzi: "Úr". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan").

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.

Attól, hogy az Újszövetség az adott helyeken utal az Ószövetségre, még nem válik ténnyé, szöveggé, adattá az a ti mögöttes feltevésetek, hogy ott az eredeti, apostoli-evangélistai szövegben is JHVH állt. Ti pedig saját írásaitokban mondjátok (bár a tényszerű vita során már nem tudjátok megvédeni), hogy a hitehagyott másolók hagyták ki a Nevet stb. De egy fia újszövetségi kéziratot nem tudtok kiizzadni, amely itt benneteket támogatna. A "hitehagyott másolók" hipotézise mindenre jó és semmire sem jó. Ezzel a módszerrel azt is igazolni lehetne, hogy a lélekvándorlás benne volt a Bibliában, csak azok a fránya hitehagyott másolók kihagyták.

Ne feledd: az újszövetségi írók nagyon sokszor a Septuagintát idézik, nem a maszoréta héber szöveget. És a tiáltalatok előásott pár kézirat dacára a Septuagintában megtalálható az a tendencia (és nem is csak oldalvízen, hanem főáramlatként, és már jóval az Újszövetség leíratása előtt), hogy a JHVH nevet az Úr szóval adják vissza. Lehet ezzel a tendenciával vitázni, és indítóokát babonásnak minősíteni - de úgy látszik, az újszövetségi szerzők nem gondolták sem babonásnak, sem Istent sértőnek, mert valahányszor az Ószövetséget idézik, nem írják át görög betűkkel a tetragrammát, hanem Úrnak mondják. E tekintetben tehát ők jóváhagyták a tiáltalatok babonásnak mondott zsidó szokást. És legalábbis abban ellenetek tanúskodnak, hogy az Újszövetségben is olyan fontos és elengedhetetlen volna a JHVH név, hogy annak hirdetése nélkül maga az egyház omlana össze.

Arra a kérdésedre, hogy ha szabad az Ószövetségben a JHVH nevet fordításainkban átírni, akkor nektek miért nem szabad az Újszövetségben visszaírni, ezt felelem: te figyelmen kívül hagysz egy nagyon fontos szempontot. Mi szabadok vagyunk arra, hogy a JHVH nevet Jahve vagy Jehova néven következetesen kiírjuk fordításainkban (mint pl. J. N. Darby vagy a magyar Komáromi Csipkés György), és nem harapjuk le a fejét annak, aki talán a "ne vedd hiába" parancs miatti túlzott félelemből vagy más okból (pl. mert nem akarja helytelenül kiejteni) inkább körülírja a Nevet. Nálunk tehát szabadság van: a JHVH név ki (nem) mondása, le (nem) fordítása nálunk nem hitkérdés. Ráadásul az újabb fordítások is különbséget tesznek Úr (Adonáj) és ÚR (JHVH) között, így aki akarja, a szokott helyettesítésen keresztülnézve rekonstruálhatja magának az eredetit. Így tesz az Új prot. ford. és sok idegen nyelvű fordítás.

Ezt a mi szabadságunkat nem használhatod ki annak igazolására, ahogy ti meghazudtoljátok az újszövetségi görög kéziratokat, amelyek - mint az előbb megmutattam - ugyanígy hűvösen bánnak a tetragrammával, és ugyanolyan szabadon fordítják Úrnak, mint mi. Sőt: ti hitehagyottnak szidalmazzátok mindazt, aki eltávolította a JHVH nevet mindkét szövetségi irataiból. De bizonyossá vált, hogy ez a vádatok az apostolokat találja el először. Mert ha ők hitkérdésnek vették volna, amit ti annak vesztek, akkor úgy kerülték volna a Septuagintát, mint a pestist.

Arra nem fogok neked válaszolni, hogy szerintünk "nem ez a neve" stb. Te eltorzítod és kiforgatod ellenfeleid álláspontját. Senki nem képviselte veletek szemben azt az állítást, hogy "JHVH nem neve Istennek." Csak azt, hogy nem egyetlen neve Istennek, és nem is elengedhetetlen neve neki. Tanuld meg ellenfeleitek állításait abban az értelemben felfogni, ahogy ők azt képviselik, és ne vetíts oda a helyükbe valami mondvacsinált, bár nyilván könnyebben támadható zöldséget. És ne várd el, hogy ezt a zöldséget én majd mindenki helyett védelmezni fogom. Nem: itt a te tudathasadásos, vagy-vagy logikád vezetett félre téged, amely azt kiabálja a füledbe, hogy Istennek csak egy igazi és elengedhetetlen neve lehet (a JHVH), és aki ezt tagadja, az máris tagadásba veszi azt is, hogy JHVH neve Istennek.

Mondvacsinált piszkálódás ezek után a részedről az, hogy Károliék honnan vették a Jehova nevet. Tudhatták a zsidóktól vagy koruk hébertudósaitól - ez a pofonegyszerű válasz. De te ezt mint valami megfejthetetlen rejtvényt adod fel nekem, amiből csak az válik világossá, hogy nem tudod valódi álláspontunkat cáfolni, csak valami annak helyébe képzelt madárijesztőre lövöldözöl.

Végül felteszed a szónoki kérdést: megváltozott-e az Isten? A válasz egyértelmű nem. Isten akkor sem változott, amikor azt mondta, hogy a pátriárkák előtt még nem volt ismeretes az ő JHVH nevén. És akkor sem kezdett el változni, amikor Jézusban mint Atya (mint Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk) jelentette ki magát. Ez már átvezetne a másik vitaszálra, ezért itt nem is fejtegetem tovább.

...igen újkeletűnek látom azt a vihart, amellyel JT-i a JHVH nevet rátornyozzák az Újszövetségre. Hogy a Septuagintával meg a mai fordításokkal ki hogyan járt el, azt semmiképpen nem tartom üdvösségi kérdésnek, és ugyanolyan szívesen olvasom Darbyt, mint a King Jamest, úgy Komáromi Csipkést, mint Károlit. Nem tudom, hogy ez náluk programként le van-e fektetve, de úgy érzem, hogy ebből ők csináltak először üdvösségi kérdést. Ha pedig a vita már idáig jutott (hogy az egyik fél a másikat eretnekíti és hitehagyottnak nevezi azon az alapon (is), hogy az a JHVH nevet Küriosszal, ÚR-ral, Örökkévalóval akarja fordítani), akkor eléggé tehetetlen az, aki eddig szabadosnak, ártatlannak vélt szokását továbbra is mint szokást akarja fenntartani. Mert mi elismerjük, hogy nálunk ez nem törvény, nem üdvösségi kérdés, és elvban bármikor megváltoztatható (persze a fordítások átírása nem megy egyik napról a másikra, különösen ha nincs rá kényszerítő ok) - de ők ránktörnek, és mindennek elmondanak bennünket emiatt.

Arra a kérdésedre, hogy milyen nyelven beszélt Jézus, egyszerű választ tudok adni: arámul. A görögbe is bekerültek az általa e nyelven mondott mondattöredékek, mint Éli, Éli, láma sabaktáni, Effata, Ráka és hasonlók. A például hozott zsoltáridézet azonban nem igényli, hogy a kedvéért az Újszövetség szövegét átírjuk. Ha az evangélistának jó volt az "Így szólt JHVH az én Adonim-hoz..." visszaadására az, hogy "Így szólt az Úr az én Uramhoz", akkor jó lesz nekünk is.

Másrészt nem tudom névértéken elfogadni, hogy a JHVH név kultikus használata bármiképpen is feltétele volna annak, hogy a pogányok Őhozzá tartozzanak. Az általad idézett prófétai szó ("szeressék JHVH nevét és a szolgái legyenek") egyszerű körülírás arra, hogy "szeressék Jahvét és a szolgái legyenek." (Ez a körülírás egyébként is szokásos Ószövetség-szerte.) Bizony továbbra is megáll, hogy annyira, amennyire az apostolok szerették Jahvét (az Atyát), úgy mi is szeretjük Őt. Amennyire ők pogánykeresztény környezetben használták a JHVH nevet, úgy használjuk mi is. Felvetéseddel és sürgetéseddel, amely az Újszövetség dokumentáló pecsétjét megkerülve kívánja (ráadásul egy próféciát a maga szakállára értelmezve és tételes paranccsá formálva) a nem zsidó származású keresztényekre a JHVH név valamiféle "használatát" rátolni - szóval e sürgetéseddel az apostolokat kerülöd meg, és olyat követelsz meg tőlünk, amit ők nem. Még a jeruzsálemi tanácskozáson sem került szóba ez a dolog, s bizonyára nem azért, mert az apostolok és vének kiindulásként feltételezték, hogy a megtért pogányok azonnal elkezdték Jahvénak szólítani Istent. Nem: ha ők sem ott, sem máshol nem szorították rá amazokat, hogy Izraellel való egybeköttetésük jeléül vagy feltételéül kezdjék "használni" a tetragrammát, akkor mi igenis gyanakodva fogjuk szemlélni azokat a kísérleteket, amelyek hol ezt, hol különféle étkezési tilalmakat, hol más ószövetségi rendeléseket akarnak az üdvösség elvesztésének terhe alatt ránk tornyozni.

"A “Jehova ” név-az üdvösség kulcsa?

Akik találkoztak már személyesen Jehova tanúival,tapasztalhatták,hogy egyik Nagy Témájuk a "Jehova" Isten-név. Sok megszólított emberrel kikerestették a Biblia Károli Gáspár fordításából a II. Mózes 6:3,és a Zsoltárok 83:19-et: "

Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. " ***

"Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön." Nekem az a meggyőződésem volt éveken keresztül,hogy a Biblia a Nagy Titkok Könyve,ami a keresztény egyházak előtt "le van kódolva"-míg Jehova tanúi nyitott könyv-mert Ők tudják a "PIN-kódot": JEHOVA ! Tehát az Őrtorony Társulat "kezében" van a Biblia-értelmezés "kulcsa" Hét éve voltam már aktív "királyság-hírnök" ( missziós-szolgálatot végző Jehova tanúja),amikor kezdtem elgondolkodni:Ha Isten-csak,és kizárólag- egyetlen Személy,akkor minek Neki (megkülönböztető) Név? Kitől kell megkülönböztetni? Mi lehet az üzenete a II.Mózes 6:3-nak? Én úgy hiszem / értem, hogy szembeállítja önmagát a Mindenható a tehetetlen,a Tíz Csapás alatt Egyiptomot megvédeni nem tudó hamis "istenekkel". Ők-a nem létezők ("Anti-JHVH") vereséget szenvedtek az abszólút Teljhatalmú Létezővel,a "Vagyok,aki Vagyok" (JHVH) -tól. De az Úr Isten megelégedett avval,hogy úgy ismerjék meg Őt az emberek: "Vagyok,aki Vagyok"? Én úgy értem a Szentírásból,hogy tovább akar lépni! Jézus Krisztus Személyében az ÚR elmozdítja az akadályt az Ember és az Örök,és Teljes Élet közott van.Ez az örökölt (Ős)bűn,és az Ítélet,amit Jézus Krisztus szenvedett el értünk,és helyettünk-hogy aki hisz az Úr Jézusban "el ne vesszen,hanem örök Élete legyen" (János3:16) Az Úr Jézus Krisztus a Teremtőt,mint Atyát mutatta be,és tanítot Róla. Néhány példa: János 6:37: "Senki sem jöhet énhozzám,ha nem vonzza őt az Atya,aki elküldött engem" *** János 14:11:" Higgyetek nekem,hogy én az Atyában vagyok,és az Atya énbennem van,ha pedig másért nem magukért a cselekedetekért higyjetek" Szembetűnő, hogy Jézus nem a "JHVH" nevet hangsúlyozta-tanította...újra,és újra Istenről úgy tanít,hogy Ő a hívők Atyja (Apja). A Jézustól tanult Imádságban ( A "Mi Atyánk" kezdetűben) sem említi...pedig simán helyet kaphatott volna-ha tényleg a JHVH név lenne az "üdvösség kulcsa"! Nem így szólt Jézus:"Mi Atyánk,akinek neve Jehova..."-hiszem,hogy n e m v é l e t l e n ü l ! Hiszem,hogy Jézus nem végzett "fél-munkát",abban az Imádságban minden benne volt! Megszentelődik Isten neve: A t y a ! Jézus Krisztus mondta: "Kijelentettem a Te Nevedet az embereknek" (János 17:3) De ez semmiképp sem a "JHVH" (Jahveh / Jehova) név-amit korábban is ismerhettek. Jézus Krisztusnak több konfliktusa is volt Pl.:a farizeusokal,de egyszer sem üldözték a "Jehova" név használata miatt! Pedig biztosan "ugrottak volna"! Népszerű érv még Jehova tanúitól még az Ap.Csel 15:14: " Simon elbeszélte,hogyan gondoskodott Isten először arról,hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének." Akár az Ószövetségi Gyülekezetet,nézzük,akár az Újszövetségi Gyülekezetet,egyik csoport sem a "Jehova" névről lett elnevezve: Izrael/ Jiszra Él: Isten harcosa. (Él= Elohim,azaz Isten) Az újszövetségi hívőket keresztényeknek nevezték,( Krisztus követője)-amit már az ős-keresztények elfogadtak,felvállatak. Ez sem a "Jehova" névből származik. Jézus Krisztus kereszten elhangzó utolsó szavait az eredeti (arámi) nyelven örökítették meg az Evangéliumok írói,ami így szólt:"Éli,Éli Lama Szabaktani" (Én Istenem,én Istenem miért hagytál el engem?) Ha az üdvösség kulcsa a "Jehova" név lenne,biztos hogy legalább az egyik "Istenem" szó helyében a Jahve / Jehova szó lett volna! Ahogy én értem a Bibliát,Jézus egészen közel hozta Istent,az akarja a Megváltó,hogy megtagadva az Istentől elidegenedett életet ismerjük (f)el önmagunkban a bűnöst,aki csak bűnbocsánatot tud kérni-és ismerjük fel Istenben nem csak a Bírót,a Királyt-hanem az Atyát is. Ennek fényében értem meg,hogy az első századi keresztények nem "Jehova tanúi",hanem Krisztus tanúi voltak! Nem történt "sérülés" a fenntmaradt Bibliai kézíratokban,nem "vágták ki" a Jehova nevet,hanem felváltotta a teljesebb Név:Mennyei Atya Jézus Krisztusról mondja a Szentírás: "És nincsen üdvösség senki másban,mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név,amely által üdvözülhetnénk" (Ap.Csel.4:12)"