Megpróbálok óvatosan fogalmazni, hogy senkit se sértsek, jó?

"Meg kéne érteni, hogy a szex pont olyan, mint a légzés, keringés, emésztés."

El kellene fogadni, hogy vannak emberek, akik hisznek Istenben, és az Ő elvárásai szerint szeretnének élni, és békén hagyni őket. Ha Te a másik utat választod, lelked rajta.

Egyébként pedig, nem. Nem pont olyan. Szex nélkül leélheted az életed akár évtizedeken át, míg a másik három nélkül viszonylag rövid ideig bírnád.

Van igazság abban, amit írsz.

Talán a mai világban nem is azzal van a baj, hogy az ember lefekszik a szerelmével, hanem az, hogy a szexualitást is úgy kezelik, mint az evést, vagy az ivást. Ez egy ösztön, és a társadalom azt sulykolja belénk, hogy az ösztönöket márpedig ki kell elégíteni.

Na de akkor kérdezem én: ösztönlények vagyunk? Ha elkap valami vágy, azt azonnal ki kell elégítenünk? Isten adott az embernek értelmet, hogy gondolkodni tudjon. Az ember eszes lény, és ezáltal az ösztönök csak másodlagos helyre kerülnek.

Ott vannak az állatok. Nekik minden be van programozva, még az is, hogy mikor van a megtermékenyülésre való időszakuk, vagyis a párzási időszak. A kutyák és macskák nem fognak "felelőtlenül" párzani, csak ha az ösztöneik úgy kívánják, mert ők ösztönlények. De az ember nem az. És ez az, amit a társadalom nem tud és ne is akar elfogadni.

Amit a házasságról ír: én sem értek egyet azzal, hogy ha kt szerelemes egymásra talál, akkor erőnek erővel ellen kell állniuk a vágyaiknak. Én is azt mondom, hogy bizonyos idő elteltével, "engedélyezett" a szexualitás. De azt is mondom, hogy aki próbál tisztaságban élni, és próbálja megvalósítani azt, hogy házasságig nem él szexuális életet, azt nem kell lenézni, és megszólni. Elvégre az ő élete, ő tudja, hogy mit csinál vele. És még mindig jobb, mint a fűvel-fával összefekvés. Ha az emberbe benne van ez a vágy, akkor az nem valaki miatt lesz(mert az egyház azt mondja)hanem azért, mert bensejében szeretné ezt megélni. És ezt tiszteletben kell tartani.

Ha nem akarja szíve teljességével ezt megélni, akkor legyen az bármilyen egyházi tiltás, semmi sem fogja visszatartani attól, hogy ne feküdjön le a kedvesével. Tehát egy ilyen döntés a szívben születik, és nem a hagyományban.

24/n

"Isten nem adott volna nemi szervet és vágyat, ha nem akarná, hogy éljünk vele."

Most meg fogtok kövezni, de minimum lepontozni, de akkor is vállalom, amit leírok: pontosan ezt gondolom. Isten azért adta mindezt, hogy folyamatosan bűnbe essünk vele? Vagy folyamatos kísértésnek, aminek ellen kell állni? Egyfajta örökös próbának?

És mi a helyzet a házasságkötés utáni, de gyereknemzést nem célzó szexualitással? Elítélendő vagy nem? Ha nem, miért nem?

""Isten nem adott volna nemi szervet és vágyat, ha nem akarná, hogy éljünk vele." "

Szerintem pedig azokat nem isten adta, hanem biológiailag kifejlődtek a fajfenntartás érdekében, és azért vannak hogy használjuk őket, természetesen csakis kellően kulturáltan és csak azzal akit a társunknak nevezünk.

De egy válasz a hívőknek is:

"Ha isten azt akarná hogy ne essünk bűnbe, vagy ne használjuk "őket", nem teremtette volna a szexet olyan piszok jóra, és nem úgy alakította volna ki a fajfenntartást hogy két nem legyen, és kölcsönösen szükség legyen egymás nemi szervére. Alkothatott volna minket önmegtermékenyítőnek,és máris meg lenne oldva... :)

"Ha éhes vagy, fogsz egy galambot és beleharapsz, vagy asztalhoz ülsz, rendes étellel? Igenis ösztönlények vagyunk"

Ez a hasonlat nagyon, de nagyon hibás. Az ösztönlény a galambos példa. Míg az asztalos a gondolkodó emberé. Ha te ösztönlénynek tartod magad, hát legyen. De tudd, hogy ezzel akár az állatokkal is azonosíthatnád magad.

Az, hogy ki mit követ, pedig ne a te dolgod legyen. A tiéd az legyen, hogy élj, és növekedj. Másokat pedig hagyj szépen békén. :)

Azért azt ne felejtsük el hogy bizonyos ösztönök ma is ugyan-úgy működnek bennünk mint több ezert éve, csak megtanultuk irányítani őket (már aki), Példa:

Életveszélyes helyzetben a szervezet rákészül, az ember pedig ragaszkodik az életéhez. Ha ez nem működne, nem küzdenénk az életünkért, hanem csak simán lemondanánk róla.

Vagy a nőknél hogy még a legszinglibb tipus is 30 felé közeledve megérzi az anyaság szépségeit és gyereket szeretne.

Vagy a szex: nem azért csináljuk mert utódot akarunk nemzeni, hanem mert kívánjuk. Hiába tartóztatjuk meg magunkat, a szervezetünknek nem tudjuk megparancsolni hogy álljon le- Ugyan úgy kívánni fogjuk, csak megtanulunk uralkodni az ösztön felett.

Az ID az ösztön-énünk, de az Ego szabályozza azt, így azt állítani hogy már nincsenek ösztönein butaság és nagy tudatlanságra vall. Azt állítani hogy vannak, de megtanultuk őket irányítani, már sokkal jobb...