Katona szeretnék lenni de a barátnőm Nagyon ellenzi. Hogyan nyugtassam meg?

Már óvodás korom óta katona akarok lenni. Régen mindig mondták a szüleim hogy ne legyek az mert "meghalok", még kicsit voltam ezért így időlegesen le tettem róla. Később megint elhatároztam úgy általános sulis koromban főleg mikor pályaválasztás volt úgy 7. és 8. osztályos koromban, de mivel nem voltam nagykorú ezért megint lebeszéltek róla,de akkor már nem teljesen csak rá jöttem hogy feleslegesen hozom fel náluk a témát. Most hogy már 18 elmúltam sőt lassan már a 20 éves korhoz közeledek lassan és jön az érettségi(nem buktam csak 5 osztályos gimibe járok), megint felhoztam a témát de már nem mint kérdés hanem mint elhatározást hiszen már nagykorú is vagyok. Magam döntöm el,hogy mivel szeretnék foglalkozni. Apám már azóta megváltoztatta a véleményét és már támogatja(Sőt! még büszke is volt valamennyire). anyám félt de azt mondta hogy ha ezt akarom akkor nem bánja. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a barátnőmmel már lassan 2 éve együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást, de ő nem csak hogy ellenzi. Amikor feljön ez a téma akkor mindig veszekedünk. Legutóbb is azt mondta hogy, idézem "Maximum azért lennék katona hogy megöljem mindet és akkor nem lenne probléma" (nem vicc. Tényleg pont így mondta). Eléggé kemény vita volt utána, azóta nem is ugyan olyan a dolog, de persze ez még csak 2 napja volt, még lenyugodhat a hangulat. Valaki aki katona és családja van vagy mint külső szemlélő tudna tanácsot adni hogy hogyan nyugtassam meg vagy magyarázzam el neki hogy a mai magyar katonának az élete nem olyan mint az amcsi filmekben.Mindig azzal jön hogy majd elhurcolnak "Seholisztánba" ahol majd lefejeznek meg megkínoznak meg mindenféle. Többször is nyugtattam hogy ez nem így működik, meg nem is akarok menni Misszióba ha családot is akarok mellé. Bocsi ha egy kicsit hosszú lett. A tanácsokat meg előre is köszönöm mert tényleg szükség lenne rájuk.

19/F