Lányok, okkal frusztrál, hogy egy senki vagyok? 19/F

Ez nem rinyàlàs , a depresszió egy betegség.

Nem lehúzni kellene a kérdezőt, mert ezzel lehet hogy még jobban bele taszitjàtok a depresszióba.

Amelyik csak tahó módon tud válaszolni, az inkább ne is irjon ide.

Aki nincs ebbe benne, az nem tudja, hogy milyen rossz ez az állapot.

Általában a fiúk bulikban élik ki a nő iránti vágyaikat. A helyzet az, hogy szinte senkit se érdekel, hogy mi van egy emberrel. Sajnos ha csak tökölödsz, akkor nem lesz pénzed, se barátnőd. Én is szívesebben járnám egész nap a világot, minthogy a suliban legyek, de addig kicsit meg kell dolgozni. Átérzem a szingliségedet, de ha te nem lépsz és nem fogod pozitívan értékelni magad, akkor senki se fogja. Biztos hallottál a vonzás törvényéről. Abból áll, hogy amit gondolsz azt vonzasz magadhoz és valószínűleg neked se megy gyakorolnod, de idővel sikerülhet. Ha gondolod nézd meg a Titok című filmet, mert csak pozitívumokat látsz benne. Sok sikert! Ha segíthetek valamiben, akkor írjál.

18/L

Én kimondottan lenézem azokat a hímeket, akik csak bulikban képesek csajokat felszedni (általában némileg már illuminált állapotban). Sokan azért csinálják, mert ha piálnak, akkor magabiztosabbak, de ez az egyik legnagyobb marhaság. Ha alkoholmámorosan jó is a dumád, vicces vagy, akkor mi lesz napközben ha találkoztok, előtte is mindig lenyomsz pár felest hogy hozzá tudj szólni? Ez nem a kérdezőnek szól, hanem akik arra buzdítanak másokat, hogy bulikban csajozzanak.

Én is ilyen voltam egyébként 20 éves koromig, mindig azok kellettek akiknek nem kellettem, és fordítva. Mondjuk kimondottan emiatt sose voltam depresszív hangulatban (sokkal inkább a magány miatt, hogy nincs kivel megbeszéljem a problémáimat, hogy nincsenek barátaim akiket érdekelnék stb).

DE! És itt jön a lényeg. 20 éves koromban összejöttem egy régi ismerősömmel, aki nekem azelőtt több évvel nagyon bejött, de neki akkoriban mi kellett? Buli, pia, részeg csajok kihasználása. Ez aztán a kapcsolatunkat is megbélyegezte, mert eleinte ezen nem akart változtatni, és nekem nagyon fájt, hogy amikor szükségem lett volna rá, akkor a ribantz ismerőseivel eljárt ide-oda, amiről nekem nem is beszélt. Iszonyú boldogtalan voltam az egész kapcsolatunk alatt (csak fél évet ért meg), és amikor összeszedtem a bátorságom hogy szakítsak vele, olyasmi megkönnyebbülést éreztem, mint amikor egy fontos zéhán megkapom a kettest. Előtte én is paráztam hogy sose lesz kapcsolatom, milyen jó annak aki kapcsolatban van stb, de most már az ellentetjét vallom, jó ideig biztos nem akarok egy hímhez se közel kerülni.

Ebből segítek leszűrni a lényeget (mindig sokat pofázok, bocsi). Nekem inkább az ilyen "semmilyen" srácok jöttek be mindig is (kivéve néhány esetet, mint az említett balfsz). Volt anno középiskolában (most már 5 éve, te jó ég) egy plátói szerelmem, akit szerintem egész életében csak én vettem észre, mert egyszerű volt, nem hívta fel magára semmivel a figyelmet, és minden alkalommal mikor rám nézett és elmosolyodott, hihetetlen boldogság öntött el (még most visszagondolva is). Azóta is gondolok rá, vajon mi lehet vele, neki hiányzom-e stb. Ő volt rám a legnagyobb hatással az összes plátói szerelmem közül, és ő volt a legegyszerűbb is (mondhatnánk unalmasnak is, de számomra a legkevésbé sem volt az). Szóval, kérdező, ilyesmi miatt ne stresszelj, pláne ha még helyesnek is tartanak mások, biztos hogy lesz majd lány akinek pont a hétköznapiságod miatt fogsz megtetszeni. Csak ha észreveszed hogy bejössz neki, akkor viszonozd a közelségét (rád mosolyog, mosolyogj vissza).

Ps. én se sportoltam sose semmit, hangszeren se játszottam, énekelni se tudok, rajzolni is max pálcika embert, kreatívnak se mondanám magam, de mindig is imádtam a zenét, ezért vettem egy gitárt és gitározni tanulok, ami egyrészt nagyon boldoggá tesz, másrészt, kevéssé érzem magam szürkének :)