Ez gyerekszerelem?

Nekem is volt ilyen. Pár évig tuti minden este róla/vele álmodtam.

5.-es voltam mikor megismertem. Ő 9.-es. A családjaink által lettünk jóba. Barátkoztunk, de tetszettünk is egymásnak. Nyáron lejött nálunk, vagy én náluk. Beszélgettünk, poénkodtunk. Plátói szerelem.

17 évesen jöttem össze az első barátommal. Minden rendben volt köztünk, szerelem is megvolt. Mikor megláttam a srácot, akiről írtam, olyan volt, mintha szívlapáttal arcon vágtak volna. A szívem kalimpált, a gyomrom kavargott. :D

Mára már szakítottam az első barátommal, a srác pedig ritkán jut eszembe /csak akkor, ha valaki megemlíti valami miatt, más esetben nem/ és igazából az se érdekelne, ha b*zinak állna. Sokat változott gyerekkora óta, illetve fura, de teljesen, semmilyen értelemben, formában nem érdekel már. Nem hittem, hogy valaha is így lesz, de ez az igazság.

Na most, remélem, ti összejöttök, ha az ég is úgy akarja: :)

Csak azért írtam le, nehogy azt gondold, hogy ez az érzés megmarad. Sok éven át én is annyit ábrándoztam róla, de rájöttem, nem is olyan különleges, sőt. :)

Ne haragudj, hogy ezt mondom, most nagyon gonosz leszek. De ez anyira vicces, hogy több évig "szerelmesek vagytok" valakibe ennyi idősen! Ti még nem is tudjátok mi a szerelem... Elmondom, hogy te most miért gondolod, hogy szerelmes vagy:

Mert helyes, mert vicces, mert van ey kutyás játéka...

Ez nem szerelem! Egyszerűen nem! Ne haragudj de én csak nevetni tudok. Tudom, gonoszság de én legalább nem kíméllek téged