Volt már egzisztenciális válságotok? Mi a megoldás, csak szerintem nem szabadna léteznünk? El vagyok keseredve.

Éljük mindennapjainkat mintha minden renden lenne, anélkül hogy megkérdőjeleznénk, pedig valójában senki nem tudja mi a fenét keresünk itt (hol is egyáltalán?). A tudomány állása szerint gyakorlatilag önmagukat replikáló minták vagyunk a létezésben. A tudat evolúciós folyamatok során kialakult melléktermék. Szabad akarat nincs, senki nem maga dönti el hogy megszülessen, tehetetlenek vagyunk beragadva egyfajta szimulációban. Van ellenben szenvedés, háborúk, éhezés. Az állatok élve falják fel egymást a túlélésért folytatott harcban. Az élet kialakulásának oka a természet törvényeiből ered, az univerzum entrópiáját növeli (a mi szemszögünkből értelmetlen ok...). Vak és értelem nélküli, Lovecrafti isten ez. A legtöbben nem látják, mennyire abszurd, egy értelmetlen tragédia az emberiség szemszögéből ez az egész, mert az evolúció feltett az emberekre egyfajta rózsaszín szemüveget.